Fiúk és lányok, férfiak és nők! Ha nem vagyok vak, ha egy kapcsolatban, ellenére annak, hogy szeretem, mégis tetszenek más nők is, akkor nem is vagyok szerelmes?

Nőként mondom: hűséget fogad az ember nem vakságot. Ha van egy kötődés, nem kúrogatsz félre, de ettől függetlenül tetszhetnek mások is, sőt, fantázia szintjén néha elkaphat a gépszíj.

A különbség: hogy ő fontosabb, kötődsz hozzá, és "elég".

Nekem is van ilyen jellegű gondolatom olykor. Persze hogy jól esik, ha bejövök más férfiaknak is a páromon kívül. Jól esne olykor kicsit csak húzni más agyát, flörtölni, avagy bármi, dehát nyilván annak tudatában cselekszek, hogy tudom, a páromnak mi nem tetszene!

Ettől függetlenül én imádom a páromat és nem hagynám el senkiért ezt bátran ki merem jelenteni. Ha egyszer elhagyom, akkor az miatta/miattunk lesz, nem egy harmadik miatt, ha a saját részemet nézem. Az ő nevében nem beszélhetek.

Azt sem mondhatom, hogy képes lennék nyílt lapokkal játszani és olyan kapcsolatban élni, ahol ez belefér. Nem tudok ilyet elképzelni, bár biztosan létezik!

Figyelj, ezt csak te tudhatod, te érzed, hogy szerelmes vagy-e? Ha magamból indulok ki, hülyeségnek tartom ezt a "hűséget fogadtam, de vakságot nem" szöveget, mert attól, hogy látok, még nem feltétlenül kívánom meg azt, amit látok.

Szintén csak magamról tudom elmondani, mert nem tudom, ki hogy van ezzel, de én 4 éves együttélés után sem vágyom arra, hogy másokkal randizzak, ismerkedjek. Meglátom, ha valaki jól néz ki, de nem érzek kényszert, vagy vágyat arra, hogy legeltessem rajta a szemem.

Nekem ehhez hasonló érzésem, amit leírtál, akkor volt, mikor nem voltam igazán szerelmes.