Anyós gond! Valakinek valami tanács?

kedves kérdező, a te hozzáállásod érettebb mint a bnődé. Volt idő, amikor még én is szívesen jártam haza, a szüleim próbáltak irányítani, mindig hangoztatták, hogy a "gyerek menjen a szülőkhöz" stb. Amikor megszülettek a gyermekeink, és még mindig elvárták, hogy szinte naponta találkozzunk, besokalltam. Nem akartak soha segíteni ha pl. el kellett volna mennem vhova, és a kicsit nem volt kire hagyni, nem jöttek olyan örömmel az unokájukhoz, mint ahogy egy értelmes, szerető szülőhöz illik. Rájöttem, hogy kihasználtak minket, csak a saját szórakozásukra erőltették a találkozást.

És anyósomék? Az én párom már 30 éves volt amikor megnősült, és a szülei még akkor is úgy kezelték, mint pisis kisfiút. Bekerültem a családjukba, és mindent megtettem, hogy beilleszkedjek, úgy éreztem anyósommal barátnők vagyunk. 1 év állandó találkozások, látszólag jó családi kapcsolat után kiderült, hogy anyósom ki nem állhat, csak a fia érdekli, és ezt elég durva módon kezdte hangoztatni. Akkor voltam az 1. gyerekünkkel várandós, és mindent elkövetett, hogy ellenem fordítsa a családjukat, a férjemet is. Hiába mentem én jószívvel, örömmel hozzájuk, akkor is én lettem a fekete bárány. Anyósom egyszerűen csak riválist lát bennem, aki "elvette a fiát". Úgyhogy a férjem akaratára, megkezdtük ritkítani a találkozásokat. Persze anyósék rögtön támadtak, és engem mondtak el minden rossznak, holott a férjem jött rá józan ésszel, hogy ez a helyzet nem normális, változtatnunk kell. Ekkor lett érett, és belátta, hogy nincs értelme a szülei irányítása alatt élni tovább. Nekünk is lett családunk, ami őket totál nem érdekelte, sőt anyósom még a kórházba is úgy jött be, amikor megszületett az első unokája, mintha nem is a mi gyerekünk lenne, kézbe sem vette, csak messziről savanyú képpel mustrálta a kicsit. Milyen szülő az ilyen?

Tisztelet a többi normális és a gyermeke javát akaró szülőknek!

Nem tudom hogy a kérdezőnél milyen a családi szituáció, mennyire áll fenn a szülők tapadó, fészekből elengedni nem akaró viselkedése? Nálunk erről volt szó, ezért kellett drasztikus lépéseket tennünk.

Azt tudom tanácsolni, hogy üljetek le a barátnőddel mindent megbeszélni, és mondd meg neki, hogy ez neked túl sok elvárás a szülei részéről. Kérdezdd meg hogy ő hogyan látja? És ha ő is belátja, hogy nektek vannak más, fontosabb dolgaitok, mint hogy sokszor a szüleit látogassátok, akkor közösen meg tudjátok oldani ezt a kellemetlen helyzetet. Ha a szülők szeretik a gyermeküket, meg tudják érteni a döntéseteket.

Minden a két fél hozzáállásán múlik.

SOK SIKERT!

34/n

előző vagyok, most láttam, hogy próbáltál már beszélni a bnőddel az ügyről és sértődés lett a vége...

Neki még a szülei ezek szerint központi szerepet játszanak az életében, és nehéz lesz ráébresztened, hogy ideje lenne önálló, saját felelőssége alapján is a szülői háztól leváló életet kezdenie.

És ha a szülei vannak olyan önzőek, hogy nem veszik észre a lányuk kirepülési szándékát, akkor képesek akár szétválasztani is titeket. Egyetlen remény, hogy a barátnőd változni fog idővel, türelem és próbálj vele megértő lenni, az sokat használ.

Szerintem ritkítsd a látogatásodat, de maradj kedves a szüleivel. Üzendd meg nekik, hogy "sajnos közbejött valami", de legközelebb megpróbálsz jönni. A bnőd ha igazán szeret, nem fogja erőltetni hogy menj mindig hozzájuk. Egy idő után ő maga fog eltávolodni a szülei "fogságából".

De mondom, minden a két féltől (szülők és lány) függ!