Anyós gond! Valakinek valami tanács?

Szegénykém. Én is benne voltam ebbe a helyzetbe. Mikor kijelentettem, hogy márpedig Húsvétkor otthon szeretnék lenni a családommal "apósom" szabályosan megsértődött rám, és az expasim nem volt hajlandó egész nap hozzám szólni. :/

Ezzel igazából nem tudsz mit kezdeni, vagy elfogadod ilyennek, vagy nem. Ő nyilván ebben nőtt fel, ezt látja normálisnak. Nagyon jó, hogy te megosztod vele az érzéseidet, ha ő ezen besértődik, az az ő dolga.

Igazából mást nem tudsz tenni, mint hogy nem mész. Attól, hogy mindig beadod a derekad, semmi nem fog változni.

25/n

Szerintem nincs ebben semmi! Az én párom is sokkalta többet találkozik az én szüleimmel mint én az övéivel! De neki eleve nagyon családcentrikus, úgyhogy ezzel sose lesz baja hála égnek. A család az első és anyóst apóst tekintsd úgy mintha a te családod részei lennének. Hivatalosan is azok lesznek ha összeházasodtok.

Mivel a párom ilyen nagyon családias nekem is fura volt eleinte h az anyós névnapját is ünnepelni kell mikor a magamét se szoktam de végülis kedves emberek és a páromat köszönhetem nekik :) Ennyit igazán megtehetek.

3-assal értek egyet! Nagyon jól leírta. Igaza van.

HA a Te barátnőd hasonlóan családcentrikus mint az én párom akkor bizony kösd fel a gatyád és ne navalyogj. Gondot fog okozni köztetek ez a probléma előbb utóbb de még az is ha nem mész és a szülei neheztelni fognak rád az sem tesz jót a kapcsolatotoknak. Ha ennyire terhes Neked a dolog beszéld meg a pároddal hogy mi a za gyakoriság amikor Te is méltóztatsz vele tartani ha ez neki megfelel akkor adott a megoldás ha nem akkor sajnos még a szakítás sem elképzelhetetlen. Ne akard, hogy választania kelljen! Ha szereted nem teheted ki ilyesminek!

Ahhoz képest a látogatás piskóta!! Szerintem heti 1 talkalmat minden további nélkül ki lehet bírni!

Én azzal okoztam csalódást, hogy nem költöztem oda meg csak heti egyszer megyek és kimaradtam véletlenül apósnak a névnapi bulijából most megy a sértődés. Néha nekem is túl sok de muszáj részt vennem benne a párom miatt. Nekem még szarabb is a helyzetem mert a fius anyukák sokkal rosszabbak féltik a fiukat hogy elveszi tőlük egy lány. Pedig én nem akarok kettejük közé állni csak mondjuk a heti 1 limitnek örülnék, ne kelljen ott lennem a nyakukba ott élni meg minden. Örülj, hogy Tőled nem ezt várják én szivesen cserélnék veled bár én lány vagyok de úgy érzem anyósék már bujtogatják a pici fiukat h rosszul választott és ez szakitáshoz fog vezetni mert rájuk mindig hallgat főleg h neki is olyan valaki kell aki ott van mellette nem kell neki 50km-t menni ha látni akarja. Szar ügy nagyon nehéz de mi 2 hónapja vagyunk együtt nem 7 éve mi azttuti meg se érjük szerintem :((((

Arra gondolj képes leszel-e a pároddal együtt ápolni anyósodat apósodat ha esetleg arra kerül a sor, magatokhoz véve gondozni, látogatni a kórházban, hasonlók... tehát mintha a fiúk lennék, becsatlakozni a családba...

Ha élete része akarsz lenni akkor vállald fel a szüleit is szeresd őket úgy mint a sajátjaidat légy építő tagja a közösségednek ne széthúzója mert azzal, hogy ezzel a távolságtartással óhatatlanul széthúzó erőként vagy a képben amit lehet, hogy ők azt nem tűrik el és ezzel a párodban is meginog, hogy Te vagy e a megfelelő személy.

3-as vagyok.

"Nem értek veled egyet. Én a páromat szeretem, és nem a szüleit. Nem gondolom, hogy kötelező lenne a látogatásuk, ugyanis semmi közöm hozzájuk."

Nagyon bánhatod ha szerinted ez a gondolkodásod nem fog változni, mert akkor egy önző gyerek maradsz. (nem Te leszel az egyetlen persze, sok férfi megmarad annak) A pároddal sok mindent választasz, ill. kapsz, pl annak családját. Őket nem válogathatod meg, de el kell fogandod, sőt akár tetszik akár nem, a családod tagjai lesznek. És ha neked fontos a család, akkor vannak bizonyos szabályok amiket be kell tartanod. Pl az anyóslátogatás. Úgyhogy választhatsz a baráti sörözés meg az anyós közt, de ezzel mást is választasz. Te döntesz.