Azért ez nem álszentség egy kissé?

Van egy jó barátom,fiú,iskolás kora óta ismerem,neki is van párja,és nekem is van barátom.

Össze szoktunk járni,beszélgetni,illetve bulizni,tehát a párom is ismeri,nincs is ezzel semmi gond!

Viszont!

Az utóbbi időben sokat szoktunk vitázni a párommal,ő meg mindig azt mondja,hogy miért vagyok együtt vele,ha ennyit veszekszünk,én meg azt szoktam neki mondani,hogy mert szeretjük egymást,és szerintem biztos hogy sok olyan pár van,akik szoktak vitázni.

Ez a beszélgetés pár hete volt,ő viszont szilveszterkor bevallotta,hogy már nem szereti a barátnőjét,munkanélküli jelenleg,és csak azért van együtt vele,mert máshová nem tudna menni,de ezt elfelejtette közölni a nővel,előtte folyton kedveskedik,meg mások előtt is megjátsza magát,barátság ide,vagy oda,megmondtam neki,hogy ez gerinctelenség,és gusztustalan,ennyire értenek a férfiak a párkapcsolatokhoz,még ő osztogatna nekem tanácsokat,holott én nem is kértem tőle!!

Meg mikor elmondtam a véleményemet,azt mondta,hogy törődjek az én kapcsolatommal? :D

Miközben ő volt az,aki azt mondta,minek vagyok együtt a párommal,ha veszekszünk?

Ez nem álszentség,vagy ennyire megváltozott volna,és ilyen tapló lett?

Mert én kapcsolatban sosem voltam vele,lehet hogy ennyire önző,és haszonleső egy párkapcsolatban.