Úgy érzem nem tudom már annyira szeretni barátom, mint régen. Van így értelme?

Elérkeztél hát végre a kiunódási stádiumba, sok sok férfi nagy nagy örömére! Semmiképp ne tartogasd a kiunt pasast, mert nem elszel vele igazán boldog. Amint az első számodra szimpatikus utódjelölt betoppan, rögtön repüljön! mint a madár! Vágd ki! hisz az a fontos úgyis,hogy te boldog legyél, hisz egy életed van, nem jó olyan mellett megvénülni, akivel nem tud kiteljesedni az életed. Mennyi de mennyi kalandról, tüzes szaxről maradsz így le.

Szóval bhaszd ki nyugodtan, ő is csak becsapva volna, ő sem tudna boldog lenni egy olyan mellett aki már lélekben rég nincs vele!

Szia! Én szinte teljesen a te helyzetedben voltam nemrég.Elkezdett hiànyozni a kezdeti egymàsért rajongàs,a fokozott odafigyelés egymàsra.......baromira összekaptunk nem is egyszer,és nem is kicsit.....aztàn volt h majdnem szétmentünk,akkor elgondolkodtam.....elkezdtem a pozitiv dolgokra figyelni,azokat is értékelni,hogy mennyi mindent jelent ö nekem,és ha nem is rózsaszìn ködös az egész,de nagyon jó.Kialakult bennem az àllandó szinten lévö szerelem,megbékéltem,elfogadtam hogy a kapcsolatunk alakul formàlódik,és nem lehet mindig cukormàzban ùszó mese.

Sajnos mi lànyok sokszor nem vesszük észre,hogy mi mennyi mindent hibàzunk.Lehet a pàrodnak is lenne miért panaszkodni,de nem panaszkodik,mert a szerelmével szemben azok a dolgok kompromisszumképesek.

Az a tapsztalatom,hogy egy rendes fiù ha szerelmes lesz,akkor tényleg mindent megadna a szerelmének,csak a szerelme meg a rosszat làtja meg.

Amióta tisztàztam én is ezeket magamban,jobb a kapcsolatom a szerelmmel mint valaha.

Gondplkodj rajta,hogy vajon te mindent beleadtàl e ebbe.....