Miért nem jut el az agyamig hogy jobbat érdemlek egy drogosnál?

22 éves lány vagyok. Másfél éve van egy barátom.Amikor összejöttünk az első 1 évbe munkanélküli volt,így nem volt pénze drogra és én nem is tudtam arról hogy neki milyen a múltja. Fél éve elég jól fizető állása lett és többször lépett le haverokhoz.Megtaláltam nála a füvet és a speedet.

Azt mondja hogy befejezi.Aztán előző hónapba azt mondta hogy megy egyik ismerőséhez,de délre eljön értem a munkahelyemre. Fél 2-ig vártam,nem jött az egyik ismerősöm hozott haza, felléptem facebookra, és a legjobb haverja feltöltött egy képet amin ők vannak teljesen betépve. (tehát akkor téptek be amikor jönnie kellett volna értem) . Majd előző hónapba 20.000 ft-ért vett egyéb más drogokat.

2 hete szakítottam vele,mert azt hazudta hogy boltba megy,és totál vörös szemmel befüvezve jött haza.

Azóta csak szenvedek iszonyatosan hiányzik.Tudom,hogy mellette nem lenne jövőm, mert ha megtiltom hogy csinálja akkor csak titokba fogja csinálni,abba hagyni pedig magától nem fogja.

De nagyon hiányzik így másfél év együtt élés után,nincs itt mellettem az ágyban. Már az én telefonomon keresik a tartozásai miatt.

Hogyan lépjek túl azon,hogy 1 évig amig nem volt pénze minden szép és jó volt,mint a mesében,de amint van pénze drogra bekattan?

Minden órába eszembe jut ,hogy felhivjam és visszamenjek hozzá,mert vannak szép emlékek is,de ha megpróbálom kívülről nézni a dolgokat,vele nincs jövőm.

Még mindig nagyon szeretem, fizikailag fáj a hiánya, de nem tudom mikor tudok ezen túllépni.Úgy érzem már bekattanok.

Tudtok valamit tanácsolni?