Hogy hozzam be magam érettségileg a velem egy korosztályúakhoz?

Teljesen hülyén gondolkodsz, nem a barátnőszerzéstől leszel "érett". Ha már van munkád, nem b@szod el a tanulásod 12. év végén, hogy mekiben kelljen dolgoznod, akkor mondhatod magadra, hogy érett vagy.

Amúgy is, ha máris így állsz neki, hogy elkezdesz erőlködni, hogy "jaj, kéne csaj, kéne csaj", akkor azt előbb utóbb még a te korosztályodbeli lányok is megérzik és taszítónak találják. Amúgy képzeld, én is antiszoc voltam általánosban és engem is cseszegettek. Most már nem.

Itt vagyok 20 évesen, nekem csak egy igazi barátnőm volt, az is másfél évig. Csak úgy jött, hozta a véletlen, egy bulin találkoztunk, ahol közös ismerőseink voltak, én pedig láttam, hogy bejövök neki, így cselekedtem. Előtte 18 éves koromig ugyanúgy szerencsétlennek éreztem magam nőügyekben, mint te (most is annak érzem magam xD). És hiába a "jaj, barátnő", 20 éves létemre úgy érzem magam, mint valami nagyra nőtt gyerek, tehát ez nem változtat, aki pedig így gondolkodik és ezt sulykolja beléd, az egy gyökér.

Azt tudom tanácsolni, hogy ne fordulj azért magadba, ha tényleg vannak jóarc haverok, akkor járj el velük kocsmázni, koncertezni. Ne idd le magad a sárga földig, mert az szánalmas és ha olyan vagy mint én, akkor átváltozhatsz lelkizős-depizős részeggé. Csak mozdulj ki. A csajok meg jönnek, ha eljön az idő.

"Annyira tartok a leégéstől, hogy oda se merek menni a csajhoz, akkor mit csinálja?"

Max azt mondja, hogy "kösz, de nem". Vagy kiröhög a barátnőjével (akkor még jobb is, hogy nem jöttél össze azzal a felszínes pitsával). És akkor mi van? Vége a világnak? Soha többet nem próbálkozol? Na ne már.

Több esélyed van, ha már az elején nem úgy mész oda, hogy az arckifejezésed, mozgásod is azt a metakommunikációs üzenetet továbbítja, hogy "egy rakás szerencsétlenség vagyok". Csak nyugi.