20-30 év közötti lányok/nők: Nektek milyen pasik jönnek be? Mint külsőleg (testalkat, stb) mint belsőleg.

Magas, macis férfiak :) Nem szeretem, ha valakinek hosszú a haja, az Bob Sinclaron kívül senkin nem mutat jól. A kopaszságot is ki nem állom.

Kb. ennyi a külső elvárásom.

Belsőleg most rengeteg mindent tudnék írni, mint például szeresse az állatokat, művelt, tanult, jó lelkű...., de nagyjából úgy vélem mindenki erre vágyik.

Külsőleg és belsőleg is ugyanaz: Legyen érett, komoly, semmiképpen sem divatnyomi és plázatigris.

Jó, ha vannak céljai az életben és ezek értelmesek is, nem csak odáig tartanak, hogy megszerezze a legújabb számítógépes játékot.

A külső nem minden, de persze elsőként azt látja az ember, így mégiscsak az van rá hatással eleinte.

Mindkét csalódásban volt már részem, a jóképű pasi nagyon paraszt volt, a kicsit hétköznapibb viszont legalább két lábbal a földön járt és normálisan gondolkodott.

De annyi ember van ezen a Földön, rondák, szépek, gonoszak, jók és ezek keveréke egyaránt, de még bőven lehetne sorolni.

És arról se feledkezzünk meg, hogy mindenkinek más tetszik.

De hogy a kérdésedre válaszoljak, nekem a természetes férfiak tetszenek. Nem baj, ha nincs kockahasa, hiszen azért valljuk be, az átlag nem ilyen és tisztában kell lenni azzal is, hogy ki milyen igényeket támaszthat.

A hangsúly szerintem nem feltétlenül azon van, hogy mennyire kigyúrt valaki, hanem azon, hogy a külső és a belső összhangban legyen egymással. A volt pasim egyenesen szánalmas volt, mert a kigyúrt külső gyáva belsőt takart. Sosem kéne mégegyszer...

31/N

Én mindig úgy voltam vele hogy nekem a sötét hajú pasik tetszenek. 99%-ban ez így is volt mindig, már az Arielből a hercegbe szerelmes voltam 8 évesen, és ő is ilyen :D

[link]

Aztán ez így alakult mióta jöttek a tini szerelmek stb. Aztán az utóbbi időben már nem számít, legyen benne olyan ami megfog. Pl most nagyon tetszik egy szőkehajú kék szemű srác, akiket azelőtt soha sem vettem észre. Szóval ez változik bennem. De hozzáteszem hogy neki nagyon jó a személyisége: humoros, okos, vannak céljai stb. szóval talán nem is vettem volna őt észre külsőleg, ha először nem ismerem meg belsőleg. Ja és sokat számít hogy magas legyen. Én 174 cm vagyok, 180 fölött oké. Testalkatilag meg normális legyen.

Belsőleg legalább egy a/4-es oldalt tele tudnék írni, de ezt inkább nem teszem. :-) Röviden, csak felsorolásszerűen: határozott, magabiztos, mosolygós, intelligens, kommunikatív, aktív, természetszerető, romantikus és még sorolhatnám. :-)

Külsőleg: vagy a vékony, de izmos vagy a kicsit macis alkat a zsánerem, viszont egyik előző párom sem ilyen volt, mivel a személyiségük fogott meg és az "megszépítette" számomra a külsejüket. A külsőben az arcot nézem meg inkább, hogy legalább 1 fokkal legyen szebb az ördögnél. :-) 30N

Az ideálom már kora tinikoromtól kezdve a magas, barna, idősebb srácok dús, hosszú hajjal.

Ehhez képest a párom alacsony, szőkésbarna (de már most kopaszodik), és fiatalabb nálam. Szóval ennyit számít a külső :D

A belső tulajdonságairól én is kisregényt tudnék írni. A legfontosabb, hogy nagyon okos legyen. A páromban pont az fogott meg, hogy komoly szellemi kihívást jelent. Én is okosabb vagyok az átlagnál, de ő még nálam is sokkal jobban! Plusz tájékozott is, ami viszont rám nem volt jellemző, de amióta együtt vagyunk, igyekszem felzárkózni,és ez jó érzés.

Fontos, hogy a párom motiváljon. Ez megnyilvánulhat abban is, hogy támogat abban, amibe belekezdek, de példamutatásban is (lásd tájékozottság).

Nagyon fontos a szex. Ne csak csinálja, érdekelje is, és akarjon benne fejlődni. Nagyon sokan elképesztően keveset tudnak a szexről, ami a 21. században, amikor minden információ kényelmesen hozzáférhető, több mint szomorú.

Fontos, hogy hasonló érdeklődésünk legyen, vagy megtaláljuk a közös pontokat. Esetünkben például én zenélek, őt tanítom, neki a mikroelektronika a mániája, engem tanít, plusz kütyüket épít, amiket tudok használni (mennyire menő már, hogy a pasim által épített hangológéppel hangolok! :D ).

Még egy dolog van, ami nagyon fontos, a hasonló értékrend. Anélkül ugyanis hosszútávon ritkán működnek a kapcsolatok, márpedig én mielőbb családot szeretnék. Ez nem azt jelenti, hogy rögtön célozgatni kezdek, hogy kérjen már meg (hülyeség is volna, és szinte garancia egy rossz házasságra), hanem azt, hogy ha valakivel egyértelműen látszik, hogy hosszútávon nem fog működni a dolog, akkor úgy gondolom, hogy ne raboljuk egymás idejét, inkább maradok egyedül egy darabig, de addig is esélyem van megismerkedni azzal, akivel családot alapíthatunk. (Mondjuk ez a kitétel csak azóta létezik, amióta 5 év együttélés után szakítottam az előző barátommal - mindketten tudtuk, hogy minket nem egymásnak teremtettek, mégis együtt maradtunk, hogy ne legyünk egyedül. Ez hülyeség :) )

Persze kismillió egyéb dolog van, de ezek a legfontosabbak. Ha ezek klappolnak, akkor már szinte biztos, hogy jó lesz a kapcsolat.