Boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatban élőknél hogy fordulhat elő az hogy hirtelen beleszeretnek valaki másba? :S

31 éves vagyok,2 éve élek párkapcsolatban, amiről sokáig azt hittem hogy most ez az igazi. Nagyon szerelmes voltam a barátomba az elején, annyira hogy életemben ennél intenzívebb szerelmet nem is éreztem talán még soha előtte. Ez aztán enyhült valamennyire (szerintem ez természetes is), de továbbra is nagyon szeretem. Hosszú távra tervezünk, most veszünk lakást, boldogok vagyunk együtt, teljes az életünk. De. Nyáron egy új munkahelyre kerültem, ahol egyik munkatársam valahogy elkezdett érdekelni. Nem értem hogy, ilyen soha nem történt még velem, hogy egy jó és érzelmileg kielégítő párkapcsolat kellős közepén elkezdjen valaki más is érdekelni. A munkatársam egy nagyon intelligens, átlagosnál valamivel helyesebb pasi,39-40 év körüli, de ezt leszámítva semmi különös, szóval érthetetlen számomra az egész. Nyár óta ez az érdeklődés egy mélységes plátói szerelemmé növekedett a részemről, aminek jelét sem adhatom a kollégám felé, mert egyrészt nem tudnék olyan egyszerűen a jelenlegi kapcsolatomból kiszállni, másrészt fogalmam sincs, hogy kollégám viszonozná-e a vonzódásomat. Vannak jelei hogy esetleg érdeklem őt, de ezek homályosak, max egy laza flörtnek felelnének meg, vagy átlagos barátságos munkahelyi gesztusoknak amik nem feltétlenül jelentenek semmit, (pl néha megérint beszélgetés közben, nagyon sokat mosolyog ha összefutunk, érdekli mi van velem, beszél rólam a főnökömmel, stb. néha barátságosan ugrat). Észrevettem azt is, hogy nyilvánosan, mikor tobb kolléga is jelen van, viszont nagyon tartózkodó, van hogy elutasító is a viselkedése. Mindenki tud a kapcsolatomról, gondolom ő is, bár előtte sosem szoktam emlegetni ezt. Most év vége felé elhúzott szabira, és nem láttam már vagy egy hete. Azt vettem észre hogy ezekben a napokban sokkal felszabadultabb, mintegy megkönnyebbültebb vagyok, alapvetően boldogabb is, hogy nem látom minden nap. Most jöttem csak rá hogy ez az egész kollégám iránt érzett szerelem mennyire megvisel érzelmileg. Lehetséges vajon ezzel hosszú távon együtt élni? Titokban szeretni valakit, elviselni minden nap a látványát és az ebből fakadó fájdalmat és érzelmi "nyűgöt"? A barátommal szemben érzett lelkifurdalásról nem is beszélve. Váltsak munkahelyet, próbáljam meg elfelejteni kollégámat vagy nyissak felé, hátha mégsem a barátom az igazi? Karrierszempontból nem lenne okos döntés lelépni innen, nagyon komoly munkahely és minél több időt (legalább még egy évet) szeretnék itt eltölteni, mert későbbiekben ez nagyon fontos lesz a CV-mben. De a munkahelyváltás mint opció szintén megfordult a fejemben mindezek ellenére is, főleg mióta szabin van és nem látom nap mint nap (és feltűnt hogy emiatt sokkal jobb a közérzetem is). Aki volt már hasonló helyzetben leírhatná a tapasztalatait :) köszi