Miért fáj még mindig a szakítás?

Én is hasonlóan voltam, nekem az segített, hogy arra gondoltam, mit nyertem én a kapcsolat által, nem arra, hogy mit veszítettem. Csak és kizárólag a pozitív dolgokra fókuszáltam, és így megláttam a dolgok úgymond jó oldalát, hogy mi mindent köszönhetek neki azért - hisz végülis ti sem véletlenül voltatok együtt 4 évig - és vége, oké, de biztos volt értelme, stb.

Ne arra koncentrálj, hogy elcseszte, és elhagyott egy másik lányért, hanem mondjuk megtanított erre-arra, megismertél általa valakit, akit kedvelsz, amit kedvelsz, volt valami közös élményetek, ami által több lettél, stb stb... A végét el kell fogadni, de nem kell gyötörnöd magad miatta.

Zárd le az új társaddal a kapcsolatodat, mert csak boldogtalanná teszed őt, hiszen hiába próbálod bizonygatni, mondván, hogy szereted-nem tudod szeretni, pont azért mert a múlton nem vagy túl.

Persze lehúzhatsz az új mellett éveket, évtizedeket, szülhetsz, férjhez mehetsz hozzá-de hogy boldogok nem lesztek, sem te, sem az új az borítékolható.

Nem tudod lezárni a régit. Csak megtanulsz a fájdalommal együtt élni. Ami talán megkönnyíti a helyzetet, ha mindketten elég intelligensek vagytok, és utána kapcsolatba maradtok-a másik magánszféráját abszolút tiszteletbe tartva-de egymást el nem engedve.Ugyanis ha ikerlángok vagytok, akkor egész életetekben a másikat fogjátok keresni, ha elszakadtok egymástól.Akkor meg szerintem így könnyebb..

Tudod az ember képes önbecsapásra ami az uj embert illeti, mert megnyugvást keres, aztán idővel(kinél hosszabb kinél rövidebb) rájön, hogy hiba volt addig másik kapcsolatba kezdeni, míg a régi nincs rendezve.Te ezek szerint még nem tartasz itt..