Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nehéz kérdés? Mi a fontosabb? Bővebben lent.
Kedves 9-es :) Köszönöm szépen igen számít :) Igyekszem kitartani,aztán majdcsak megoldjuk. Várjuk őt haza mosolyogva és a fürdetés pedig az ő feladata,így a kicsivel is mindig tölt el úgy időt,ami csak apa-lánya program. Nem érzem úgy,hogy elhanyagolnám,de azért biztos furcsa felállás ez neki,hogy hárman vagyunk :) De köszönöm a válaszod,jó látni,hogy nem vagyunk egyedül az ilyen problémákkal :)
Kedves Drága 10-es. Úgy látszik szövegértelmezési problémáid vannak. Tudom,hogy hosszú szöveget írtam,de akkor legyél szíves még egyszer elolvasni,ha úgy gondolod,hogy csak azt írtam,hogy van gyerekem,meg,hogy pénz.Most még egyszer elolvastam,hátha igazad van,de nem,nincsen,mert folyamatosan írtam a kicsiről is,és nem csak azt,hogy van. Képzeld el,hogy tisztában vagyok azzal,hogy mik a kötelességeim a kislányommal szemben,és ha felfogtad volna a kérdést,akkor rájönnél,hogy azért kérdezem,hogy maradjak vagy menjek,hogy melyik jobb a gyereknek. És nem az idegesít fel amit mondasz,hanem a stílus amiben beszélsz!!! Lehetne ezeket másként is fogalmazni,és nem káromkodni és stb. Semmit nem tudsz arról,hogy itthon,hogy mennek a dolgok,nem tudom miért kell következtetéseket levonni mikor nem is ismersz. Ha nem tudsz segíteni,vagy tanácsot adni,akkor miért pazarlod az energiádat,hogy a feszültségedet itt vezesd le olyan emberen,aki tanácsot kért? Azért kértem tanácsot,mert szeretném ha a gyermekem megfelelő körülmények között élne,és emellett nyilvánvalóan boldog is szeretnék lenni. Tisztában vagyok vele,hogy ez a helyzet nem jó a kislányomnak,ezért is írtam ki a kérdést,és ha elolvastad volna,vagy elolvasnád még egyszer,akkor látnád,hogy erről írok,hogy a kislányom megérzi a feszültséget,és ezért kérdezem,hogy mi a jobb NEKI. Szóval szépen megkérlek Téged,mint egy nő,egy anya a másikat,hogy légy szíves olvasd el még egyszer a kérdésemet,és ha tudsz emberi hangnemben tanácsot adni,akkor válaszolj,ha nem,akkor kérlek szépen, hogy ne írj többet,mert ezzel nem segítesz semmit,ebből még nem fogom tudni,hogy mi a jobb a gyermekemnek,ha helyre hozzuk amit helyre lehet az apjával,vagy ha külön költözünk most amíg még pici és nem ragaszkodik annyira az apukájához.Nem tudom,hogy emberek egymással miért ilyen stílusban beszélnek? Miért nem lehet normális hangnemben fogalmazni? Én nem sértegetlek Téged,ellentétben Veled,és nem tudom,ez mire jó? Ettől jobb lesz a napod? Vagy ettől erősebbnek érzed magad? Nem hiszem,hogy én olyan hangnemben írtam volna Neked,amiért ilyen stílusban kéne válaszolnod. Köszönöm szépen természetesen Neked is,hogy foglalkoztál a kérdésemmel,de mivel vagy nem olvastad el,vagy nem olvastad végig,vagy nem tudom mit csináltál,hogy nem tudod mi a kérdésem valójában,így nem is nagyon értem,hogy miért válaszolsz egyáltalán. De mindegy is,nem pazarlom a betűket,aki segített annak köszönöm még egyszer,főleg Neked kedves 9-es,így nem érzem a helyzetünket olyan kirívónak :) Majd megoldjuk valahogy. Még egyszer Boldog Karácsonyt Kívánok Mindenkinek!
Kedves Kérdező! Ahogy olvastam a kérdésedet, a saját történetünk ugrott be. A rosszindulatú válaszokkal szerintem ne törődj, mert aki még nem élt ilyet át, az lehet, hogy máshogy látja a dolgokat. Csak nem tudom, miért kell ilyen hangnemben mondania Neked. Na mindegy. Leirom röviden a mi storynkat-hátha segitek vele. Nekünk 2 éves a gyermekünk, előtte hatalmas szerelem, családtervezés, stb..nehéz terhességen voltam túl (nem volt szex sem), majd a gyerek születése utáni időszakban én elkövettem azt a hibát, hogy elhanyagoltam kicsit a férjemet, csak a babára koncentráltam- buta fejjel, azt gondoltam, hogy most mindketten őérte vagyunk. Csak hát a pasik nem igy működnek. Nálunk kb. fél éves volt a gyerek, amikor arra ocsudtam fel, amit irtál, hogy már nem úgy áll hozzám a férjem. Én ugyan akkor még a szexet nem kivántam, de figyelmességet elvártam volna. De igy utólag tudom, hogy "amit adsz, azt kapsz vissza" alapon egyre jobban elhidegültünk egymástól. Kb. 1 hónapig tűrtem (ugyanez volt, hogy magába fordult, számitógépezett, egyre kevesebbet segitett és már nem is kezdeményezett szexuálisan), majd esténként megkérdeztem, hogy van-e valami baja, mert én igy nem vagyok boldog. Nem nagyon nyilt ki nekem, kb. 2 hét telt el, mire kinyögte, hogy ő sem boldog már velem. Ekkor még nem volt senkije, de igy persze talált magának 1 "lelki társat" is, és szép lassan szétmentünk. Poklok poklát éltem át. 3 hónapig éltünk külön. Majd kezdtünk egyre normálisabbak lenni egymással. A szünet után meg tudtuk beszélni a problémáinkat, mindketten beláttuk a hibáinkat, és most kezdünk újra boldogok lenni. Mostanában azt beszéljük, ha nem jött volna ez a pofon, akkor ki tudja, mikor térünk észhez mindketten.
Ezzel még véletlenül sem azt akarom mondani Neked, kedves kérdező, hogy estleg jön valaki 3. a kapcsolatotokba, hanem, hogy érdemes lenne minél előbb megbeszélni vele a problémákat, nehhogy elfajuljanak a dolgok. Elmondhatnád szerintem őszintén, hogy Te nagyon szereted őt, épp ezért vágysz 1 kicsivel több figyelmességre, stb.. Mert igy Te nem vagy boldog. De nagyon szeretnéd, hogy minden úgy menjen, mint régen. És próbáljon meg Téged is megérteni, és időnként ő is vigyázhat a babára, amig Te 1-2 órára kikapcsolódsz! Legyél kedves, aranyos vele! Nagyon drukkolok, és irj, mi volt a beszélgetésen, nagyon kiváncsi vagyok!!!! ;-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!