Miért tűrik a férfiak olyan rosszul a magányt általában?

Mert a nők már szinte élő f@szt vehetnek meg ami elmegy duracellel.

De a pasiknak igazi muff kell.

Nem nagy baj. :)

Mert mindig a másikban találják meg életük értelmét. És ez nem jó.

"Nyomorult a test, mely egy másik testen csüng, és a lélek, mely e kettőtől függ."

Szerintem a férfiak általában véve jól bírják az egyedüllétet.

Ezek itt fiatal srácok, akiknek sose volt még senki és azért nyavalyognak türelmetlenül.

"Mert mindig a másikban találják meg életük értelmét. És ez nem jó.

"Nyomorult a test, mely egy másik testen csüng, és a lélek, mely e kettőtől függ.""

Ez nagyon jó! Nőként egyetértek. Én egyébként jól tűröm a magányt, sőt, valamennyi igényem van rá, még kapcsolatban is. Szeretem a kapcsolatomat, gazdagodtam általa, több lettem. De sosem voltam boldogtalan, elégedetlen egyedül sem. A kapcsolat azért lett, mert így alakult, nem azért, mert nem éreztem teljes embernek magam.

Szerintem két egyedül is teljes ember kapcsolata lehet a legszebb.

7, úgy tűnik "környékfüggő"? Mifelénk olyan 18-35-ig azt látom, hogy a srác/férfi depressziós lesz egyedül (általában), vagy bosszúból nőgyűlölő. A csajok egész jól elvannak. Nem nagyon hallom ilyen szövegekkel panaszkodni őket, amiket említesz.

Egyszer jártam vidéken (NAGYON!!! vidéken), na, ott hallottam ezt a "vénlányost", hogy a fiatal nőt megviselte, miszerint neki nincs még (komoly) kapcsolata.