Tényleg nem igénylik már a fiatal nők (~20) a romantikát?

Ez az elmélet szerintem többynire azokra a nőkr igaz akik szeretnek irányítani,dominánask lenni.

Nekem volt ilyen barátom mint a kérdező, álladóan meglepedt valamivel és én mádtam. Egy percig nem éreztem azt, hogy adós vagyok vagy, hogy gyengének látom őt és bizonyítnai akar, mert ezentúl nagyon határozott és domináns személyiség volt.

Én pedig ezt szeretem a legjobban, ha egy férfi kitudja mutatni a szeretetét( akár ilyen módon) mégsem válik papuccsá vagy gyengévé.

Ilyen mondjuk nagyon kevés van az eddigi tapasztalataim alapján :)

Kedves Kérdező!

Nagyon nehéz a kérdés, és nagyon-nagyon veszélyes vizekre lehet elevickélni, a "rosszfiúzástól" kezdve a "minden nő érzéketlenig"...

Úgy vélem, az igazság, a dolgok "helyes folyása" valahol középen van a Te módszered, 80%-os Válaszoló, 64%-os Válaszoló és Iszob "elmélete" között.

A kedvességgel, figyelmességgel alapvetően nincs baj. Vannak és lesznek nők, akiket már egy pici is taszít ezekből, akiknek tényleg az kell, hogy rossz fiú legyen a párjuk, olyan, aki leszarja és megalázza őket, de ők az életben nem lesznek boldogok, csak erre nagyon későn döbbennek rá. Velük ne törődj.

Tehát, ahogy mondtam, a nőket nem taszítja a figyelmesség, udvariasság - én néha vadidegen csajokkal vagyok figyelmes (pl. csocsó közben meg kell emelni az asztalt, a kis szelesek nem rakják be az italtartóba a piát, én szó nélkül megteszem; állunk a büfében a sor elején, hallom, hogy az egyik csajnak szívószál kell, egyszerűen adok neki egyet), ezt mindig mosoly kíséretében teszem, és mindig mosoly rá a válasz, soha nem lekezelő fintor.

A mód, a miként és a mérték a lényeg. Hiszed vagy sem, Kérdező, de a nők szeretnek "megfelelni", szeretik magukat egyenrangúnak érezni, szeretnek adni. Ne foszd meg őket ettől a lehetőségtől, ne vedd el tőlük. Akkor rajongd körül őket, ha "megdolgoztak" érte. Azt becsülik meg, amibe nekik is invesztálni kell. Először mindig Te adj, de várj viszonzást. Ezt ne úgy értsd, hogy strigulázz, egyszerűen csak ne érezze azt a nő, hogy ő a kispadon ül. A párkapcsolat nem véletlenül párkapcsolat. Mind a két félnek tennie kell érte.

A nőnek tudatos és ösztönös énje van (a csalódottabb nők szerint nekünk, pasiknak csak ösztönös :)). A tudatos énjére hat a kedvességed, a figyelmességed, a törődésed. Az ösztönös énjére a magabiztosságod, az önbizalmad, az, hogy ha "invesztáltatod" - mert tudat alatt azt súgja neki (a tudat alattit soha nem szabad lebecsülni, rengeteg cselekedetünket irányítja, de meg lehet tanulni befolyásolni), Te egy értékes férfi vagy, hiszen dolgoznia kell érted. Ha mindig és mindenkor csak jót teszel, nem vársz el semmit, és nem fejezed ki szinte soha a rosszallásodat, akkor jön az, hogy "túl sokat adsz"... Kell nekik a kihívás, hogy értékelni tudjanak. Fel lehet tenni a kérdést - joggal -, hogy miért ilyen hülyék az emberek, hogy nem értékelik a feltétel nélküli szeretetet?

Mert nem őszinte, nem tűnik annak. Ahogy már mások is írták, önbizalomhiányt sejtet. Úgy érzi a nő, azért szereted ennyire, azért ragaszkodsz hozzá, mert mást nem kaphatsz meg, ha őt elveszíted, akkor is, ha nyilván nem így van. Kvázi őt is "értékteleníted" így, mert azt közvetíti ez az egész felé, olyan férfival van, aki nem kell másnak. Mindenki az értékeset keresi, a férfiak is. Ezért nem értékelik az emberek a feltétlen odaadást - az ember nem arra vágyik, ami mindig a rendelkezésére áll olcsón, hanem arra, amit nem mindig, nem könnyen és nem olcsón lehet megkapni. Ettől nem lesz rosszabb sem a férfi, sem a nő, mert ilyen az ember természete.

Nem kell lemondanod a kedvességről, figyelmességről, stb., de ne vidd át érzelgősségbe. Legyen magabiztos a kisugárzásod, mert így a nő azt fogja érezni, nem azért adsz, mert neked erre szükséged van ahhoz, hogy megtartsd őt, hanem mert adni akarsz, mert megérdemelte, tökös gyerek vagy, aki nem félelemből ad, és nem fél kimutatni a szebbik oldalát, mert tudja, azzal nem veszíthet (hiszen ha ez nem tetszik egy nőnek, és lelép, az a csaj magával b@szik ki, mert elengedett egy normális férfit, aki így legalább megkímélte magát egy felesleges vergődéstől). El lesznek érte olvadva.

26/F

Én ezt nem fogom neked tudni ilyen szépen leelemezni pszichológiailag, de azért, ha nem bánod, közbecsipogok. (Saját vélemény, lehet érdemes lenne több nőt is megkérdezni róla.)

A figyelmesség az egy dolog. Az határozottan nem hátrány, ha nem vágod a képembe az ajtót, segítesz felvenni a kabátot, megkérded hogy vagyok, sőt meg is várod, amíg válaszolok rá stb.

Az ajándékoknak viszont nálam van egy határa és tényleg tud ijesztő, terhes és zavaró lenni a túl sok ajándék. Tudatosan végig se gondolom, hogy "vajon ezzel most mit akar kompenzálni?" egyszerűen csak kényelmetlenül érzem magam miatta. (De a jelek szerint te szerencsés vagy, ismertem olyat, aki megvárta, hogy megkapja a méregdrága nyakláncot és csak azután küldte el a lelkes kérőt a búsba.)

A romantika meg megint más lapra tartozik. Egy séta a naplementében, egy gyertyafényes vacsora, egy összebújós beszélgetés is lehet nagyon romantikus. Minőségi, interaktív időtöltés. Én sokkal többre értékelem az ajándékoknál.

Engem az érdekelne még, hogy problémamegoldással hogy állsz? Inkább szívsz, hogy ne bántsd meg a másikat vagy, ha gubanc van meg tudod beszélni a másik féllel? Pl. "hulla fáradt vagyok, halasszuk..." Nekem nagyon fontos a jó kommunikáció. Ha az ilyen kis hülyeségeket nem tudjuk megbeszélni/megoldani, akkor hosszú távon a nagyobb horderejű dolgoknál is gond lehet. Ez még rendesen meg tudja nálam kongatni a vészharangot. (De a fordítottja is igaz: a páromban azért tudok maximálisan megbízni, mert ha gond volt, meg tudtuk beszélni és tudtunk az alapján igazodni a másikhoz, márpedig gond az volt bőven.)

24L

(nagyon nagyon halk megjegyzés: attól függően, hogy milyen kapcsolatban van az adott csajjal, éhes embernek inkább süssél pogácsát vagy valami sósat. a csoki az inkább a desszert-bűnözés-luxus kategória, mint kaja)

Sajnos leírva könnyen minden másnak tűnhet, mint ahogy megtörtént.

Én is voltam úgy, hogy fejveszetten menekültem egy fiú elöl, mert adott egy CD-t.

Az ő verziója lehet az, hogy miért kerülöm, mikor csak kedveskedni akart.

Az én verzióm pedig az, hogy szeretem, ha kedveskednek, meg minden, de kifejezetten irritáló volt, mikor elcsukló hangon elrebegte, hogy hozott nekem egy CD-t, amit saját maga válogatott össze, és tele volt szerelmes dalokkal.

Én ezt tolakodásnak, értelmezhetetlen dolognak tartottam. És nagyon sokáig az egész lényéből áradt valami alázatosság, amitől legszívesebben kiszaladtam volna a világból.