Van itt olyan lány, aki megbocsátott hűtlen barátjának? Ha igen, miért tette?

Én annak idején így tettem, és nem bántam meg, bár a mi esetünk nem olyan szokványos.

A barátommal (most már férjemmel) 14 évesek voltunk, mikor összejöttünk. Gyerekszerelemnek indult, együtt társasoztunk, kártyáztunk, sétáltunk, beszélgettünk (szüleink azt hitték, csak haverok vagyunk), és amikor kettesben voltunk, nagyokat csókolóztunk. :)

Rólam tudni kell, hogy elég szigorúan lettem nevelve, a szexualitás meg tabutémának számítottam otthon, anyukám kb annyit mondott nekem a szexről, hogy "18 éves korodig eszedbe ne jusson!" Persze könyvekben, újságokban utánanéztem a dolognak, de a barátnőimmel se volt nagyon téma ez, nekik nem volt barátjuk a gimi alatt.

Csakhogy közben teltek az évek, 17 évesek lettünk, akkor már kezdett komolyodni a dolog a barátommal, és hát neki már lettek volna bizonyos igényei a beszélgetéseken, csókokon kívül. Én meg, "jólnevelt", anyjától félő és szégyenlős lányként még azt sem engedtem meg neki, hogy bugyin keresztül simogassa a puncimat. 17 évesek voltunk, 3 éve "együtt", és még a melleimet se látta.

Na, ő az egyik barátja 18. szülinapján (ő pár hét múlva lett 18) úgy döntött, most már igazán jó lenne megtudni, milyen a szex, ha nem velem, hát mással... Egy számomra ismeretlen lánnyal, ő valahonnan távolról ismerte.

Pár nap múlva bevallotta, én persze szakítottam, bőgtem, mindennek elmondtam, stb. A következő 2 hónapunk úgy telt, hogy ő folyamatosan bocsánatot kért tőlem sírva, udvarolt, szerenádot adott, leveleket írt, én meg csak törtem a fejem, és rettenetesen hiányzott ő.

Végül újra összejöttünk, bár beletelt pár hónapba, hogy újra feltétlenül jól érezzem magam vele. 18 és fél éves voltam, mikor végre lefeküdtünk (előtte volt petting). Azóta az eset óta egyszer sem láttam jelét, hogy megcsalna, amúgy is teljesen más ember lett, megkomolyodott, megérett.

Lehet, hogy most elítéltek, bolondnak és naivnak néztek, és azt gondoljátok, hogy a hátam mögött minden héten más csajjal enyeleg, de engem igazából az érdekel, hogy a 17 éves meggondolatlan, éretlen srácból azóta 30 éves férfi lett, aki 7 éve nagyszerű férjem, és csodálatos apukája a két kisgyerekünknek. Néha belegondolok, mi lett volna, ha akkor végleg szakítok vele, és mindig arra jutok, hogy az elmúlt 13 évem alatt egyszer sem bántam meg, hogy így döntöttem. :)

30/N

Utolsó, teljesen megértelek! Jól tetted, hogy megbocsátottál neki! :-)

Én bocsátottam már meg, jó hülye is voltam! Mert megtette többször is. Azóta tanultam a hibámból. Többet biztosan nem bocsátanám meg!

de basszus, erre vágyom én is. Itt gyűrjük egymás idegeit emailen meg ilyenek. Szerenádot akarok és virágot. a sírós részén már túl van.. megríkattam egy 30 éves férfit... basszus.

A ti esetetek tényleg más és mesébe illő. Én is ezt akarom. Sosem voltam annyira szigorúan nevelve, meg nekem is megvannak a hülyeségeim, de úgy éreztem Ő az igazi. Ruhákat nézegettem neten. Soha senki iránt még nem éreztem így és most... most mindennek vége és én nem tudom mit kezdjek ezzel az egésszel.

Sok boldogságot nektek. :-) nem vagy hülye és nem vagy naív. Szerencsés vagy. :-)

# 4/6 ma 18:31

Tehát 30 éves korodra 1 emberrel dugtál csak? Ne érts félre, nem bántani akarlak, csak kíváncsi vagyok.

7-es válaszoló:

Igen, egy emberrel. Soha nem volt más barátom, az egyéjszakás kalandok pedig elég távol állnak tőlem.