Azt hiszem félek szakítani mit kéne tennem?

Amikor először olvastam, titkon reménykedtem, hogy az én barátom vagy, és ő írta :$

hasonló cipőben járok veled, szintén kb. két éve vagyunk együtt

az utóbbi hónapokban mi is csak veszekszünk, minden apró butaságon – nem mondom, nekem is közöm van minden vita kirobbanásához, nemcsak az ő hibája

ő engem nagyon szeret, írtó romantikus alkat, mindent megtenne, de… valahogy mégsem jó ez az egész így

nem működik már úgy, fiatalok vagyunk még, biztosan lehetne még ezer másik barátom, szakítani azonban én sem merek

néha nincs semmi gond, minden rendben van, ellenben máskor már az is megőrjít, ahogy eszik, vagy levegőt vesz (!)

nem tudok rá felnézni, minden téren felette érzem magam

Az elején próbáltam változtatni, sokat beszélgettünk ilyenekről, hogy mit hogyan kéne, de semmi változás

szakítani viszont egyszerűen nem merek vele, mert tudom mi lenne a vége --> visszasírná magát, mint azt már egyszer megtette

már komolyan nem akarok többet visszakerülni hozzá

próbálok elhidegülni tőle, közömbös lenni, hátha ő is úgy érzi majd előbb-utóbb, mint én, hogy valami már nem oké

szerintem butaság attól félni, h „lejárt felettünk az idő” – ilyen csak akkor lehet, ha az ember azt is akarja, hogy így legyen

én hiszek benne, h még másnak is leszek egyszer Nagy Ő, nemcsak neki

sok sikert :)