Miért vagyok ennyire szerencsétlen a lányokkal?

19 évesen nem volt még soha barátnőm, nem vagyok csúnya, nem vagyok gyenge, és biztosan nem vagyok egy utolsó hülyegyerek. Ezek szerintem nem üres állítások, legalábbis a visszhang nem ezeket sugallja. Tudok érvelni, mindenről mondok véleményt ha kell, ha elsütök egy poént, azt többnyire pozitívan fogadják, Kb 175cm vagyok, elvileg ez is "okés", összvetve mégsem érdeklek lányt úgy, hogy akár kapcsolatnak a gondolata felmerüljön benne. :/

Gondolom, ha önéletrajzot írnék a pozitív tulajdonságaimról, akkor arra jönne pár "pont ilyen pasi kéne nekem" típusú reakció, csakhogy ez sántít, ezek szerint én elkerültem majdnem az összes ilyet, mert a tapasztalatok mégsem ezt mutatják. Ha így működne nem itt tartanék és még egy csomóan mások sem. Vagy az ilyen lányok hol vannak?

Meg azt veszem észre, hogy a legtöbb értelmes lánynak a korosztályból mindenképp 20 fölötti srác kell komoly kapcsolatra. Olyan persze nem egyszer előfordult, hogy tetszettem valakinek, azzal csupán az volt a gond, hogy kb 4 év volt a korkülönbség, ami 13-14 éveset jelent. Az ilyesmit meg nem nevezném kapcsolatnak, mert teljesen más gondolkodásunk, személyiségünk van. Bár a mostani látszat ellenére túl komolynak se nevezném magam, csak most jelenleg nem vagyok annyira feldobva. Nem kerülöm a társaságot, szeretek kimenni a városba, egyedül a táncokat kerülöm, mert nem vagyok valami jó benne :) Nem tudom én ezt követni...