Szerelmes vagyok egy roma fiúba viszont tudom, hogy a családom ellenezné. Mit csináljak?

Én egyáltalán nem vagyok rasszista, vagy ilyesmi, mégsem javasolnám. Persze a fickót nem ismerem, simán lehet, hogy teljesen jól szituált az ürge, csak éppen látszik, hogy roma. Bár nem túl jól fogalmazta meg, a cigánybűnözés elismerését emlegető hozzászóló is arra akart kilyukadni, hogy akkor van értelme kezdeni a legénnyel valamit, ha mentalitásban nem a népéhez áll közel, pusztán a külsején látszik a származása. Ellenkező esetben lehet akármilyen jószándékú a fiú, akkor is hatalmas a társadalmi szakadék közöttetek, amit most így 18 évesen nem is fogsz fel.

18 évesen minden egyszerűnek tűnik, mindenki egyforma, csak kis különbségek vannak ember és ember között, később ez viszont sokat változhat. Most még mindketten iskolába, bulizni, ismerkedni jártok, később viszont lehet, hogy ő a társai többségének példáját követi majd, és piti bűnöző lesz, te pedig vágynál egy normálisabb életre. Szakítani meg valóban nem egyszerű arrafelé: egy lány haverom szülei elváltak, az édesanyja beleszeretett egy cigány fazonba. Pontosan nem tudom, miért is ért véget a nagy l'amour, a lényeg, hogy anyuka szakítani szeretett volna, a faszi nem. Anyuka korrekten és egyenesen megmondta, hogy szeretne véget vetni a viszonynak, másnap a fazon részegen berontott hozzájuk és késsel egy akkora vágást ejtett a nő arcán, hogy évek elteltével is egy csúnya heg díszeleg ott, emlékeztetve az asszonyt, mit ne csináljon még egyszer. Pedig ő aztán nem volt cigányellenes sohasem.

Ráadásul ahhoz, hogy ez a kapcsolat puszta gyötrelem legyen, a srácnak nem is kell semmit tennie, ott lesz a világ helyette. Lehet akármilyen rendes, jóravaló srác, az előítéletekkel akkor is meg kell küzdenetek, és nem vagyok benne biztos, hogy ehhez elég erősek vagytok. Tegyük fel, hogy a kiszemelted egy becsületes fazon, de akármilyen becsületes is, annyi csalódás és sértés fogja érni mert cigány, hogy ember legyen a talpán, aki azok után is annak a világnak akar majd megfelelni, amelyik bántja és lenézi. A szüleiddel folyamatosan rossz lesz a viszony, és bármilyen hibát követsz majd el, bármilyen veszekedés, probléma merül fel, a szüleid és a környezeted szemében az azért lesz, mert cigánnyal jársz. Ha nem úgy megy a suli, ha pénzt kérsz otthonról, ha összeveszel a szülőkkel, ha lesz egy horzsolás a lábadon, azt azonnal a pasidra fogja majd mindenki. Annyira sok idő és munka lenne a környezeteddel ezt elfogadtatni, amit a kapcsolatok többsége eleve nem ér meg, pedig azokkal nincs is ennyi baj.

Jelenleg romantikus Rómeó és Júlia felállásnak tűnhet ez a szemedben, de annak a sztorinak is a végkifejlete az igazi tanulság...

Azért örülök, hogy vannak még normálisan gondolkozó honfitársaim. Van még remény.

Egyébként szinte mindennapos hír, hogy egy fiatal lányt meggyilkolnak ezek az emberszabásúak.

Persze a mocsok, szemét média ilyenkor nem mondja ki, hogy retkes cigány az illető, csak akkor ha ő az "áldozat". És egyből jön a mosdatás, hogy á, szegény ártatlan, hát nem tehetett ő róla, mert nehéz gyerekkora volt a szegénység miatt és tulajdonképpen ő az áldozat. De ha egy ilyenért azonnal felhúznák az első fára, de előtte kibeleznék, akkor soha többé nem lenne ilyen probléma.

"előítéletek..engem sosem érdekelt ismeretlen emberek véleménye"

Igen, tudom, ezzel én is így voltam 18 évesen, sőt most is. Ebben az esetben nem is arról van szó, hogy foglalkozol e mások véleményével, vagy sem, hanem arról, hogy el bírod e viselni, hogy az egész környezeted rossz szemmel nézi a pasidat, vagy sem. Tudom, most azt mondod, hogy nem érdekel, de a gyakorlat azt mutatja, hogy hosszú távon azért ez sok mindent felőröl, arról nem is beszélve, hogy ha a társaságoddal szemben a pasidat választod, akkor nagyon szar lesz újrakezdeni, ha a kapcsolat tönkremegy.

Mindezzel tényleg nem azt akarom sugallni, hogy minden cigány egy féreg lenne, mert nem is gondolom így. Nem azt akarom mondani, hogy normális magyar lány nem áll össze cigánnyal, mert ez baromság. Arra akarok célozni, hogy egyrészt a világ viszont így gondolkodik, ami még a normális kapcsolatokat is nagyon el tudja lehetetleníteni, másrészt pedig arra, hogy annak bizony nagyon is van oka, hogy az emberek így gondolkodnak.

Amúgy viszont, ha tényleg csak a bőrszíne emlékeztet a cigány mivoltára és egyébként teljesen normális fickó, az megint más. Nekem van olyan egyértelműen roma ismerősöm, aki belépett a magyar gárdába. Most itt nem arra akarok célozni, hogy ettől milyen rendes gyerek lenne, mert baromira nem. Ennek pusztán az az érdekessége, hogy - szerencsére - mennyire nem a bőrszín teszi a cigányt Magyarországon. Ez a srác egy egyszerű, normális melós gyerek, és az az érdekes, hogy hozzá képest én sokkal kevésbé ellenzem a cigányságot :D.

És utoljára: valóban nem a kérdésre válaszoltunk, ebben igazad van. Hogy erre is választ adjak, a saját párkapcsolatomat írnám le.

18 éves voltam, amikor összejöttem az akkor 17 éves párommal, akivel már kilenc éve vagyok együtt. A szülei nem néztek jó szemmel, mivel a merev, igazi kötelességtudó családi morálba én belecsöppentem, mint szakadt, a világba beleszaró, link, megbízhatatlan ficsúr. Dühös voltam a világra, azt hittem, mindent jobban tudok. Hát nem fogadtak tárt karokkal na :D.

Hogy belemászott e ez a kapcsolatunkba? Bele hát! Nem engedtek annyit találkozni, amennyit szerettünk volna, ha ketteseben akartunk lenni, szándékosan megzavartak. Amikor összeismerkedtünk, nyáron simán elengedték egyedül hajnal egyig, kettőig is, de amikor együtt voltunk, általában csak tizenegyig (és ez nem egyedüli eset, de valaki megmagyarázhatná már, miért akkor féltik a szülők a lányukat, amikor van, aki vigyázzon rá). Ha valami nem úgy sikerült a páromnak, annak azonnal én voltam az oka, pl rengeteget szívott a nyelvvizsgájával, amiről nem ő tehetett, mert a szülei egy olyan angol tanárhoz járatták, aki nem ért lószart sem, képes volt akár bevásárlásra kérni a diákjait az óra rovására, míg az órát persze teljes egészében kifizettette, ráadásul a középiskolai tanára is ez a nő volt. A párom persze sorban bukta a nyelvvizsgákat, ami miatt mi egyre kevesebbet találkozhattunk, mondván csak a szerelemre figyel a lány; ha meg megpróbáltuk elmagyarázni, hogy a tanár a szar, akkor nyilvánvalóan azt hitték, hogy a gyerekek magyarázzák a saját bizonyítványukat (mert a gyerek szemében mindig a tanár a szar ugye). Mivel szerelmesek voltunk, találkozgatni akartunk, ha engedik, ha nem, így titokban kezdtünk randizgatni, amivel persze lebuktunk, amitől még rosszabb lett a helyzet. Volt olyan, hogy már abba is belekötöttek, hogy a születésnapi ajándékkal csúsztam egy-két napot, mert a nyári munkás fizetésemet később kaptam meg kicsit.

A helyzetet végső soron a kitartás oldotta meg. Persze sokat is változtam, rengeteget komolyodtam, de szerintem többet nyomott a latban, hogy megértették: akármi történjék, én akkor is kitartok a lányuk mellett, ezt pedig hamar megtanulták tisztelni. A párom nővérének volt ilyen igazi szülők álma pasija, simulékony, jól nevelt, élére vasalt kis nyálgép volt, aki aztán átverte, megcsalta a nővért és összetörte a szívét. Szerintem az egy komoly fordulópont volt, mert ott érthették meg, hogy lehet, hogy nagy a pofám, lehet, hogy rendetlen és kiszámíthatatlan vagyok, lehet, hogy bármikor összeveszem velük 18 éves kölyök létemre, de a kislányukra baromira vigyázok.

Ehhez viszont kellett az is, hogy bár nagyon merev, karót nyelt család, azért baromira intelligensek is, ha a te szüleid kevésbé nyitottak, ezt nagyon nehéz lesz keresztül vinni. Ráadásul velem szemben nem állt fenn semmilyen előítélet, ugyanolyan gyerek voltam, mint a többi, egy megrögzötten cigányellenes családban, ahol senki sem képes már a változásra, sajnos csinálhat akármit is a kiszemelted, örök szélmalomharc lesz a sorsotok.

"bármilyen hihetetlen a romák között is van normális. tudom 1000ből 1 és ő pont az az 1"

Jaj a szokásos. Pont ő a rendes, a kib.szott kivétel. Aztán majd átvágja a torkodat, mert el akartad hagyni.

Teljesen mindegy, hogy mennyi fehér árnyalatot hazudsz belé, a vér nem válik vízzé.