Aki volt már szerető, megcsaló vagy megcsalt, milyen "érzés" volt?

Szerető voltam. (hivatalosan még vagyok is). Hogy értsd: nemrég költözött el a feleségétől, hozzám nagyon közel. Otthon borított 5 hónap után. "Csak szex és más semmi" jeligével indultunk. Nekem barátom volt, neki felesége.

Én a barátommal időközben szakítottam. Nem másért, csak is azért mert vele már nem ment egy ideje és felesleges időpazarlásnak véltem a dolgot. Neki is jobb így. Na vele kapcsolatban volt egy "kis" lelkiismeret furdalásom.

Így a szeretőm már nem volt a szeretőm, csak összejártunk. Aztán már amikor tudtunk találkoztunk, szex nélkül is jól éreztük magunkat a másikkal, és így teltek a napok, hetek, míg rájöttünk: szeretjük egymást. Ő nemrég elköltözött a feleségétől (gyermek nincs), nemsokára elindítják a válást. Nincs bűntudatom. Nem azért mert érzéketlen önző ember vagyok, hanem azért, mert nem én voltam az aki tönkre tette a házasságot. Az már egy ideje langyos bélsár volt.

Boldogok vagyunk, együtt fogjuk leélni az életünket. Esküvő, baba és miegymás. :)

Kedves kérdező bevágom alább a fél évvel ezelőtti történetemet. Most így fél év után még mindig nem látok tisztán. Együtt vagyunk a férjemmel, de az egész világ összeomlott bennem és annyira visszafordíthatatlan az emberekbe vetett bizalmam, hogy teljesen megszűntem normális ember lenni. Eddig egy állandóan vidám nő voltam, aki nem ismert lehetetlent. Most félek mindentől, nem merek nevetni. Úgy érzem csődöt mondtam saját magam előtt, mert 18 év alatt (most 34 vagyok) nem tudtam olyan ember lenni, hogy értékeljenek annyira, hogy elém állnak a problémával. A lelkemet széttépték, megalázták a testemet a tudtomon kívül. Minden értéket kiírtottak belőlem. Még az Istenben vetett kis hitet is kiölték belőlem.

És most mi lesz? Próbálok a feladott állás után valahol munkát találni, túlélni minden napot, visszafogni minden érzés magamba és megteremteni azokat a lehetőségeket, hogy egyedül élhessek.

A legnagyobb hibám az volt, hogy hittem az öszinteségben és főleg abban, hogy amit adunk azt kapunk! EZ NEM IGAZ!

Kegyetlen az élet, legalábbis az volt nekem! De nem tagadom a nagy hazugság alatt és előtt boldognak mondtam és hittem magam végtelenül, bár nélkülöztünk és nagyon szegények voltunk. Ha visszamehetnék? Nem tudom! Ott vége kellett volna lenni az egész világomnak! Így mindent bánok!

Ime a történetem:

18 év együttélés, és 7 év házasság után átéltem a poklok poklát. Eddig végtelenül boldog voltam. Sok mindent megéltünk együtt, sok nehézséget. De mindenki előtt mintapár voltunk. Sokszor beszéltünk arról, hogy minket semmi nem törhet meg. Mi mindent legyőzünk. Még a megcsalás előtt három héttel egy romantikus esténk után azt mondta én vagyok az istennője, testileg-lelkileg minden tökéletes. Én boldog voltam és amikor néhány hét múlva furán kezdett el viselkedni, sírtam és külső segítséget szerettem volna kérni, mivel mindenre azt a választ kaptam, hogy semmi gond kicsim, csak ilyen időszakom van. A barátokhoz fordultam, akik tudtak a dologról, de csak annyit mondtak, ha valami fura, akkor menjek elé és lessem meg. A mi viszonyunkba ez nem férhetett bele, mivel többször megbeszéltük, hogy mindig öszinték leszünk egymással, bármi van mi megbeszélünk mindent. Most már az egyetem után terveztük a gyereket is. Különben is most újítottuk fel a szülei házát a családom segítségével, nem bánthatom azzal, hogy bármit feltételezzek róla. Hát pedig igen, addig is keményen folyt minden.

Végül két hónap után egy általa kezdeményezett együttlét után (mindvégig használt engem is, de csak a nő tudott rólam) rákérdeztem ugy-e nem szerettél bele másba? - én ezt csak egy vicces kérdésnek szántam!

Erre a válasz: de igen, nem tehetek róla.

Térden állva kértem beszéljük meg, hogy szerethet mást, miért nem mondta el, amikor kérdeztem mi miatt nem ül be az utóbbi hetekbe velem a kádba mint eddig, miért nem bókol, miért késik minden este?

Majd jött a válasz: 11 évvel idősebb, csinos, okos nő. Nem tehet róla szereti, és minden percben ha teheti rohan hozzá, vagy a nő megy érte és viszi a lakására. Már nem jár be rendszeresen dolgozni sem.

Ezen az éjszakán a dűhrohamaim közepette 18 év után megkaptam az első pofont, majd a többit.

Összeomlottam, majd igérte, hogy szakít a nővel. Másnap elment több órás találkájára, de néhány nap múlva meg kellett ismételni, mert kiderült mégsem szakítottak.

Majd kérte, hogy mondjak fel a munkahelyemen, ő is felmont és szakít a nővel és elmegyünk, mert itt nem hagyja békén a nő. Én felmondtam és a kis albérletünkbe vártam az életem értelmét, amit ugyancsak felmondtam elsejével. Majd hívott a nő mellől, hogy sajnálja, de nem megy és nem jön már hozzám, mert megszánna.

Ekkor már sokadjára összeomlottam és imádkoztam Istenhez és kértem Édesanyámat ott fenn, hogy segítsen nekem elfogadni mindent. Egy óra sem telt el, megérkezett a férjem, térdre állt és ő kért bocsánatot. Kérte ne menjünk sehová, mert még nehezebb lesz az életünk. Elfogadtam és boldog voltam, hogy mégis erős a mi kötődésünk. Közben felhívott a nő, hogy fogjam fel a férjem már csak szán és nézzek magamra hogy milyen nő vagyok. Olyan dolgokat vágott a fejemhez, amik a földbe döngöltek teljesen. Közbe elmondtam én is, hogy akkor miért folyt úgy a házaséletünk mint eddig, persze ezt a férjem tagadta előtte. Válást igért és ásó-kapát, gyereket, mint nekem.

Már pár hete nehezedett a mellkasomra a teher, amikor éreztem, hogy döntenem kell, csörgött a telefonom, hogy idős Édesapám agyvérzést kapott- aki nem tudott semmiről- felfüggesztettünk minden vitát és rohantunk hozzá. Újabb két hónap telt el a kórházba rohangálás és Édesapám biztonságos ápolásának elintézésig. Eltelt már néhány hónap, a férjem azt állítja néhány hete tényleg vége, csak engem akar, de nem kérte számon tőle a sok bántást amiket telefonon, sőt névtelen telefonon a nő felm intézett. Azt mondja felejtsünk el mindent, csinált egy kis hülyeséget, sok férfi megteszi, de ő legalább öszintén elmondta nekem. Meg különben is más évekig csinálja.

Sajnálja és felejtsük el és szedjem össze magam, ne hisztizzek, ha ki kell lépnem az utcára, szép vagyok mint régen és ne döngöljem magam a földbe mert már únja.

Azt állítja nem volt jobb semmiben a nő, csak új volt. Engem szeret! Nem tudja miért csinálta! Tanult a hibáiból.

Na kedves férfiak válaszoljatok! Miért tette ezt a férjem, hogy mindkettőnket használt párhuzamosan két hónapig, sőt volt, hogy napi szinten?

Ennyire ócska ember és nő vagyok, hogy nem érdemeltem meg, hogy öszinte legyen? Vagy csak úgy elhagyjon?

Miért nem vállalt fel a nő előtt?

Miért nem védett meg a megalázó telefonok miatt a nő előtt? Miért nem hagy el legalább most? Azt ne mondjátok menjek el én! Nincs munkám és itt nagyon kedvezményesen lakhatok, meg megszakadna a szivem, ha én csomagolnék el. A nőnek van lakása, autója, neki volna hová menni.

Tudom keressek munkát! Azt teszem! A mostanra kialakult pánikbetegségem, depresszióm, a féjem által hazahurcolt nemi vírus és egyéb problémáim miatt minden erőmet össze kell szednem, hogy utcára lépjek. Eddig egy talpraesett ember voltam, akire azt mondták a jég hátán is megélek.

Válaszokat és kérdéseket várok!

Huh legalább kiírhattam magamból, mert szégyelek erről beszélni is!

azért nem hagy el, mert így könnyebb és kényelmesebb neki és, mert te nem kényszerítetted bele.

nem tudom ezek után, hogy maradhatsz vele, de ha így döntöttél, akkor szedd össze magad és tegyétek helyre a kapcsolatotokat és bocsáss meg. ha meg nem tudod ezt megtenni hagyd el. vannak olcsó albérletek, vagy költözz ideiglenesen apukádhoz, tesódhoz, rokonodhoz, barátodhoz.Add be a válást, osztozzatok, ennyi.

Szerető és megcsaló nem leszek, ezt bátran kijelenthetem. Nem fogok ennyire méltóságon aluli rétegere süllyedni...

Megcsalt voltam már. Életem első pasija, hosszú kapcsolat. Egy vén k*rvával kavart a hátam mögött. Megtudtam, kidobtam. Másfél évembe telt helyrerázódni, de azóta is kísért, és senkiben nem tudok megbízni. Úgyhogy sok sikert azoknak, akik csinálják.

Megcsaló sokszor voltam, bár nem a klasszikus értelemben de csak legelső alkalomnál lelkiztem egy kicsit.

Legelőször engem szemelt ki a hölgy! Idősebb volt nálam majdnem 10 évvel. Volt férje is, gyerekei is. Mégis magányosnak érezte magát. Bennem meg megtalálta azt az embert, aki figyel rá és időt szakít rá, de mindig csak akkor beszélgettünk, amikor dolgozott. Családjuk cukrászdájában találkoztunk és mint törzsvendéggel, rendszeresen beszélgetett velem. Később már a bizalmasabb dolgait is megosztotta. Egy idő után már azt is tudtam, hogy lenyeli-e, illetve melyik pózban szereti legjobban, stb. Kb.fél éve jártam be hozzá heti egy-két alkalommal, mikor először megkért, hogy menjek vissza zárásra.

Ez volt a kezdet, melyet érdekes folytatás követett. Volt néhány szintén elhanyagolt barátnője, akiknek bemutatott. Csodálatos hónapok következtek. Jócskán le is fogytam, a pénzem meg elment benzinre, hogy a légyottokra el tudjak menni. Én jeleztem a problémát, hogy benne lennék a buliban, de 40 kilómétert naponta nem tudok finanszírozni.

Ez sem volt gond. Ritkábban kezdtek onnantól hívni, de mindig gyűrtek utánna egy pár ezret a zsebembe. Lassan hírem is ment és pár év alatt kialakult egy hogyismondjam, "törzsvásárlói kör". Addigra már az "új" kuncsaftok fix áron rendelhettek házhoz, vagy kocsihoz. A régiek meg szerezték nekem az új kuncsaftokat.

Mindez 11 éve kezdődött.

Az első alkalmat leszámítva, sohasem lelkiztem a dolgon, de megtanultam belőle sokmindent a nőkről. A lelkükről és a gondolkodásukról.