23-27 éves nők! Összejönétek egy 21-22 éves férfivel, ah egyezne a gondolkodás módotok? Perzse komoly kapcsolat céljából.

Nagyot tévedsz, hosszas választ adó válaszoló, amiről írsz, az épp a MÚLT "hozománya", s az az értékrend, amelyet a társadalmi nyomás még mindig rengeteg fiatal lányra ráerőltet. Mi volt régen? Lány vagy, 18-20 évesen legyen "vőlegényed", menj férjhez (más út nincs).

Fiú-férfi vagy: építs "egzisztenciát", vegyél el egy 6-8-10 évvel fiatalabb lányt. Ez annyira bekorlátozta az emberek többségét, hogy 18 éves lánynak 25 év alatti nincstelen férfival "szégyen" volt leállni. Ma is megszólják az ilyet, még mindig "Te szép vagy, jobbat érdemelsz, többet érdemelsz, ne foglalkozz azzal a kis senkivel, stb.!"

"A mai lányok olyan férfit szeretnének, aki egyenrangú személyként kezeli őket, ugyanakkor valamilyen módon el is kápráztatná őket. Nem szívesen választanak alacsonyabb iskolai végzettségű, rosszabbul kereső partnert, inkább olyan magasra teszik a mércét, hogy azt egyetlen férfi sem üti meg. Ez a beállítódás előrevetíti annak a veszélyét, hogy hajadonok maradnak."

Ó-hó, dehogynem!

A sok múltbeli sallang ellenére, amit nem egy barátnőmnek kell "kiállnia", mert egy helyes, ámde nem gazdag, esetleg vele egykorú, vagy nála fiatalabb fiúval van együtt. Az iskolai végzettséget meg sem említem.

Barátnőim nagy része diplomás, vagy többdiplomás, a párjuk nagy része egyetlen diplomával sem rendelkezik.

És még mindig, nap mint nap meg kell "küzdeniük" az előítéletekkel, rokonok, környezet, maguk a férfiak részéről, akik idősebbek, hogy a lány "jobbat" érdemelne, tehát egzisztenciálisan magasabb szinten álló partnert.

Hiába, a sok évszázados "múltat" nem lehet ilyen hamar megváltoztatni.

Biztató jel, hogy egyre inkább átértékelődnek a nők szempontjai, például szinte az össze fiatal, helyes (és nem vagyonos, nem különösebben képzett) kedves fiú "csajozik", vagy tartós kapcsolatban él, anélkül, hogy milliomossá vált volna. :) Vagy többdiplomás "doktorrá".

De amit leírtál, az épp a múltra volt igaz, s mostanában oldódik!

Ez a "herceg fehér lovon" is egy régi mese, amivel régen tömték a lányok fejét (ugyebár a gazdag férfi, aki majd eltart, mert te nem dolgozol, nő vagy, te legyél "szép").

Szerencsére a környezetemben nem foglalkoznak ezzel. Helyes, fiatal, csinos, értelmes barátot akarnak, de nem számít a diploma, nem számít az úgymond "egzisztencia", együtt akarják felépítgetni a jövőt. Mármint, a normális nők (ismerőseim 90%-a).

Vicces, hogy folyton keveritek a múltat a jelennel.

Vannak MÉG olyan nők, akikről írsz.

Normák által agymosottak.

De lassan ők is rájönnek, nyugi....:)

"Nem szívesen választanak alacsonyabb iskolai végzettségű, rosszabbul kereső partnert, inkább olyan magasra teszik a mércét, hogy azt egyetlen férfi sem üti meg. Ez a beállítódás előrevetíti annak a veszélyét, hogy hajadonok maradnak."

Erről olvastam, ez egy játszma.

Idéznék egy másik (nagyon tanulságos!) választ (szintén reagálás, másik kérdésnél találtam a minap, lementettem).

"Honnan tudod, milyen boldog volt a világ akkor? Egyesek számára biztosan, míg mások számára nem.

"Arra gondoltam, hogy egy férfinak kívül-belül tökéletesnek kellene lennie elvileg. Pl. ami kikészítő, az az, hogy nem létezhet olyan helyzet, amikor egy férfi kiborul, mert neki mindig keménynek kell lennie, mint egy szikla. De ha kell, akkor meg legyen végtelenül érzelmes. nem tudom, hogy fér össze a kettő."

Kérdező, ezt megpróbálom elmagyarázni neked.

Néhány nő még mindig retteg a normáktól valahol. "Jókislány" akar lenni, megfelelni. Becsapni önmagát is. Játszmáznak, az alábbi módon.

Várják a herceget fehér lovon, mert ezt várják tőlük. Feminizmus ide vagy oda, de MÉG MINDIG az folyik a csapból is, hogy "menj férjhez, rendeld alá magad, légy jó feleség, keress férfit, akire felnézhetsz"- a nők egy része(!) pedig szajkózza ezt, a többit meg általában "ler.bancozzák".

Nos, ha a nő belül mégsem szeretne "alárendelődni", de felvállalni sem meri amit akar, akkor alkot önmaga számára egy "fedezéket".

Ezt úgy kell elképzelni, hogy fél kézzel-lábbal még ragaszkodna a hagyományos kapcsolatokhoz, mert hát, mindenütt azt nyomják belé, hogy "fúj feminizmus, a feministák nem igazi nők", továbbá, hogy "aki nőies, az zsigerből, és őszintén a hagyományos nőképet képviseli".

Csakhogy, ennek a természet gyakran ellentmond.

Így a nő kerülő utat választ. Főleg önmagának. Kitalál egy elérhetetlen ábrándképet, melynek férfi képtelen megfelelni. Mert ha kemény az a baj, ha érzelmes, az a baj, tehát NINCS herceg fehér lovon.

Tapasztalom a környezetemben: ha 10-ből egy nő egész véletlenül tényleg remekül érzi magát a hagyományos "női szerepben", az általában huszas évei elején talál is egy megfelelő férfit, aki az ő "hercege" lehet, egybekelnek, gyereket szül, stb.

Viszont a többi 9 NEM-AKAR-TALÁLNI. Értitek? Nem akar. Ők valami egész más nőiességet kívánnak legbelül megélni. Ezért úgy kerülik ki az egészet, ami ellen ösztönösen tiltakoznak, hogy nincs az a herceg a világon, aki megfelelne nekik. Lehet bármilyen okos, gazdag, művelt, stb.

Ezek a nők nem is tudnak egyoldalúan(!) felnézni senkire, de hát ez nem baj.

Annyi kellene, hogy átformálják a kapcsolatokról alkotott képüket. Hogy ne hallgassanak a szomszéd nénire, a szülőkre, meg a környezetükre, amikor azok folyton nyomják beléjük, hogy ne járjanak csórókkal, meg "buta" fiúkkal, hanem keressenek olyat, aki "jobb" náluk, aki mellett "nők" lehetnek.

Nem tudom, mennyire érthető?

És persze így panaszkodni is lehet. Mert bár a nő NEM-AKAR senkit sem, aki nála jobb, el sem viselné az önérzete, de így nem kell bevallania önmagának, fúrhatja a férfit, meg sírhat, hogy "jaj, micsoda hitvány férfipéldányok vannak manapság"."

"Az a baj, hogy a lányok zöme csak a számokat nézik, és általánosítanak. Mert azt mondják, ha egy kicsivel fiatalabb vagy velük egykorú emberke biztos hogy éretlen, tapasztalatlan, satöbbi."

Mit vársz?

Több száz évig ezt nyomták a fejükbe, azzal együtt, hogy legyen a férfinek egzisztenciája.

Még ma is számtalan "férfi-oldal" gyárt rakás számra cikkeket, miért optimális, ha a nő fiatal, (lehetőleg 20 körüli), üde, stb. A férfi meg idősebb, többet keres, magasabb társadalmi státusszal rendelkezik.

Szépen meg is indokolják, hogy mindez mennyire nyilvánvaló, természetes, kívánatos.

Ha valaki kilóg a sorból, az elvetemült feminista.

Kérdezem én: ha kb. kétezer évig egyetlen lehetőségként a fenti volt adott, és manapság is kézzel-lábbal propagálják egyesek, mit is várunk?

A magukhoz térő nők "természetellenesnek" lesznek bélyegezve, mert fiatalabb, náluk kevesebbet kereső, helyes srácokkal vannak (sőt, egyesek szerint csak azért, mert jutott nekik jobb).

A magukat továbbra is áltatók meg azért lesznek szemétnek minősítve, mert "várják a herceget".

Az jár legjobban, aki azt teszi, amit jónak lát, és nem foglalkozik mások elvárásaival. :D

A mai nők elvárásai egyébként (a környezetemben) sok szempontból még alacsonyabbak is, összehasonlítva a 100 évvel ezelőtti állapottal.

Különösebb egzisztencia nélküli, 100 ezer körül kereső srácok alakítanak ki szép, hasonlóan kereső (sőt, néha többet kereső) lányokkal, nőkkel tartós kapcsolatot.

Néhány téren magasabb a női elvárás, ilyen például az illető srác külseje, ezt belátom.

Remélem fogsz még írni, mert a hozzászólásod felével még egyet is értek. :) Csak egy-két helyen vagy eltévedve.

"Valamilyen szinten efogadom, hogy a lánykák az idősebb pasikat szeretik, de azt halkan megsúgom az egyetemista emberkék sem egy észlények, egy valamihez lehet hogy jól értenek, de onnét kezdve kifogyott a tudomány. Magyaránszólva hülyék az élethez. Ezt csak azéírt írom, attól, hogy egy lány veled egykorú, marhára nem biztos, hogy érettebb. De lehet az is, hogy egy fiú érett. Sőt igazából itt is megy az általánosítás.. Nah mindegy egyenlőre ennyit írok."

Én úgy látom, hogy se az idősebbeket, se a diplomásokat nem szeretnék különösebben és természetszerűleg.

Se szeri, se száma a kérdéseknek itt (és egyre több), hogy huszonéves nőnek tizen, vagy szintén huszonéves, nála fiatalabb srác iránt ébredt fel a vonzalma. De nem-e lesz ebből baj? Mit szól a környezet?

Aztán jönnek is szép sorjában a válaszok, hogy másokkal is előfordul, mégis, általában lebeszélni igyekszenek a kérdezőt. Nem lesz jó vége. "Megszólják". El fogja hagyni a fiatalabb srác. Nem tudnak közös nevezőre kerülni.

A "biológiai" alapokkal tehát nem lenne gond, a társadalmi hozzáálláson kellene változtatni!

Az egyetemistákkal kapcsolatban nem is reagálok, mivel nagyon nem azt tapasztalom, hogy a nők 10%-ának kivételével a többiek annyira ragaszkodnának a diplomához. Mármint ahhoz, hogy a párjuknak legyen. :)

20.35 egyetértek veled, nem hinném ,hogy el lennék tévedve, sajnos a fenti leírtak érvényesek nagyon is. MÁrmint az 1 oldalon. CSak mam már sokminden keveredik egymással, felfordult minden a világban és senki nem találja a helyét.

Hát örülök, hogy sikerűlt elindítanom egy ilyen vata topikot is.

Azt hiszem túl gyengék a nők ahhoz, hogy felvállaljanak bizonyos dolgokat. Itt nem az elnyomásról beszélek. Mert régen is voltak rossz dolgok.ÉS ma is, csak eről a média mindjárt hírt ad.

A párkapcsolai dolgokban nem vállalják fel azt, hogy fiatalabb 1-3 évvel a srác (mondjuk 20 felett ez már nem számít nagyon) és követik a csordát..

Nekem az egzisztenciáról az a véleményem, hogy fél emberként nem alkotot egy egészet, csak akkor leszek 1 egész, 1 pár ha megvan a másik felem. ÉS ez vonatkozik az egzisztenciámra. Közösen szeretném felépíteni a jövőt és ha elbukunk akkor közösen. Amelyik nő a pénztárcát nézi, az inkább azt várja el, hogy más teremtse meg ezt az egzisztenciát. Itt nem a hajléktalanokról beszélek, meg a drogosokról.

De azt kell, hogy mondjam, hogy a 20-éveiben járó csajoknak sincs semmijük, és elvárják ,hogy másnak legyen miközben ők még nem rendelkeznek semmivel. ÉS ilyenkor jogos fordítva is hogy a férfi joggal elvárja, hogy a lánynak is meglegyen az egzisztenciája miközben a férfinak is megvan. Azt gondolom ide-oda kölcsönös ez.

Egzisztenciát nem csak pénzben értem, hanem abban, hogy megvan mindene,- vagyona hogy önmaga boldoguljon és amikor eljön az ideje valaki mással- kölcsönösen megosszák ezt.

Igazából a bajom csak annyi, hogy lenézik, meg átnéznek a normális azonoskorú srácok felett, csak azért mert nem 35 évesek és nem keresnek nettóban 250 e ft-ot. Kivétel van azér, de a többség ilyen.

De még vmit had monjak példaként: kukás. Összejnnél kukás emberrel? Bizonyára nem, mert kukás. Pedig ők tényleg jól keresnek.. Szóval ez a szemmlélet..

"Igazából a bajom csak annyi, hogy lenézik, meg átnéznek a normális azonoskorú srácok felett, csak azért mert nem 35 évesek és nem keresnek nettóban 250 e ft-ot. Kivétel van azér, de a többség ilyen."

Jó a szemléletmódod, de én tényleg nem ezt tapasztalom. Egyik barátnőm esetében sem. :)

Az különösen tetszik, hogy együtt szeretnéd felépíteni a pároddal a jövőt, nem meggazdagodni és összeszedni valami pénzéves cicababát, ahol te vagy a "jani", közben a csaj is jól jár veled, (jól lehúz).

Sajnos, sok csóró fiú is ezzel rontja el, mármint, még szegényként is ezt hajtogatja, s inkább ez a férfi-gőg riasztja el a normális nőket.

Nos, engem sosem zavart, ha fiatalabb az, akivel vagyok. De egyre több nőt nem zavar ez. A párok tagjai korban egyre közelítenek egymáshoz, az átlag ma már ha jól tudom 2 év korkülönbség, egyelőre még a férfi javára.

2, azaz kettő(!) év. A régi 8-10 év helyett! Ez azért sokat jelent. A jövedelmek is közelítenek, sok országban már picit többet is keres néha a feleség mint a férj, átlagban egyenlítődik, ez a lényeg.

A feltűnő réteg ("plázacicák") megtévesztőek tudnak lenni. Őket látja mindenki, mert színesek, villognak, világítanak.

Egyébként a férfiak legalább annyira "agymosottak" a régi normák által (keveredve a mai divattal?) mint a nők, csak máshogyan.

Összejönnék-e kukással? Nem tudom. A mostani párom fizikai munkás, szerintem akkor is összejöttem volna vele. Helyes, kedves, imádom. :)

Te összejönnél csinos takarítónővel? :)

Van, ahol számít a diploma, "rang", de ott- úgy tapasztalom- mindkét fél esetében. Talán a nagyon gazdag felső réteg egy részénél.

Erre még csak válaszolok.

"Nekem az egzisztenciáról az a véleményem, hogy fél emberként nem alkotot egy egészet, csak akkor leszek 1 egész, 1 pár ha megvan a másik felem. ÉS ez vonatkozik az egzisztenciámra. Közösen szeretném felépíteni a jövőt és ha elbukunk akkor közösen."

Nagyon szimpatikus felfogás, bár én nőként(!) úgy voltam az egzisztenciámmal, hogy először álljak meg tökéletesen a saját lábamon (lett volna lehetőségem pár éve, húsz évesen olyan férfihoz, aki jóképű, vagyonos és "elart" de nem volt szimpatikus, a világképével, jövőképével együtt, neki valami otthon ülő, kitartott kis feleség kellett volna).

Szóval lediplomáztam, mielőbb munkát kerestem. Természetesen a közös jövő építésének híve vagyok. Nem zavar, hogy a kapcsolatba a párom kevesebbet hozott, mert ő is dolgozik, nem "selyemfiú", arról meg nem tehet, eddig mennyit kapott az élettől. :)