Létezik olyan fiú, aki kiemelkedően vonzó, de lelki sérült, ezért nem tudja kihasználnia vonzerejét?

Még mindig nem hinném, hogy az a gond, hogy a külső terén magasan vannak az elvárásaim. Sosem a külsőmmel van a bajuk, hanem azzal, hogy unalmasnak tartanak, amiért nem járok bulizni, nem pezseg bennem az élet, valamint elvárom, hogy foglalkozzanak a lelkemmel, de ezt nem teszik meg, nincs türelmük hozzám, azért sokan nagyon hamar átmennek érzéketlenbe, és csak a külsőmet dicsérik, meg akarnak dugni.

A mérce pedig nem tudom, hogy magasan van-e, meg nem is egyértelmű, hogy mi számít magasnak. Nem hinném, hogy jó alapja lenne egy kapcsolatnak az, ha kompromisszumokra épül. Sem az, ha olyannal jövök össze, akinek nem vonz a külseje és a kisugárzása, de az sem, ha összejövök egy olyannal, aki tetszik, de hagyom, hogy kihasználjon, vagy pedig, hogy megváltozzak miatta, és lemondjak a lelki kötelékről. Én azt szeretném, hogy a páromban meglegyen minden, és tökéletesnek érezzem magam mellé, és úgy gondoljam, hogy sosem kellene nekem más.

# 20

Úgy van, hogy nekem nem csak a fiú külseje számít, hanem a belső értékei is, és igénylem, hogy szeressük egymást. Ennyi.

Hogy lennék kapcsolatfüggő, ha eddig alig volt kapcsolatom, és az egyetlen hosszabb kapcsolatból is én voltam az, aki kilépett?

Mindig is magányos "farkas" voltam, szóval eléggé megtanultam önálló lenni. A határozottságról pedig az ellenkezőjét szokták mondani, elvileg makacs tudok lenni nagyon.