Ha a baratom (3 honapja jarunk) bemutat az anyjanak, (akihez raadasul 400 km-ert utazni kell), akkor komolyan gondolja velem?

Nagyon nehéz erről így véleményt alkotni. Egy biztos a második házasságomban volt anyósom, rendes, szorgalmas családszerető volt sőt a kisfiamat is elfogadta aki az első házasságomból volt és boldog voltam.

Aztán megváltozott miután mellettem a férjem érettebbé, felsőség teljesebbé vált, többet dolgozott, mert kellett a pénz-- mellettem szakmát, mester vizsgát, érettségit szerzett és segédmunkásból részlegvezető lett. Még vinni akartam tovább is magammal... De amig Ő 4 év alatt tette le az érettségit, mert sokat dolgozott, én két év alatt, mert otthon voltam a gyerekkel és felvételizni akartam az egyetemre levelező szakra.

Amikor eljött a felvételi ideje az anyósom lett megkérve és ő megígérte! hogy addig eljön és vigyáz a két gyermekünkre- akik közül egyik már a saját unokája volt!

Vártam és nem jött a két gyereket nem tudtam kire hagyni!

Az volt a dilije, hogy majd kitaníttatom magam és elhagyom a fiát és attól kezdve, olyan rosszindulatú lett velem szembe, hogy még a férjem is érezte. így elköltöztünk az ország másik felébe.

Nem mindenki ilyen talán, de nekem nem jók a tapasztalataim anyós témában.

Valahogy jobbnak tartom a külön lakásban élést, - ha önmagam nézem, hát... egyre szeszélyesebb öreglánnyá válok, ahogy haladok a korral.

azaz "mami", előbb-utóbb úgy látod Te is ilyen anyós leszel?:):):):)

egyébként azt hiszem az anyóssal való együttélés egyelőre nem fordult itt most prompt elő...

Ja, és csak, hogy tisztán láss - pontosan megerősítetted, amit én is írtam - azaz, hogy a fiús anyák a legrosszabbak, a legféltőbbek.

saját tapasztalatod is erről szól;-)

Azt tapasztaltam, hogy az anyák a fiacskájukat féltik, az apák pedig a lányuk szüzességéért aggódnak.

A mostani fiatalok nagyon helyesen, magasról tesznek mind két aggodalmaskodó véleményére- élik az életüket ahogy nekik jó és így a helyes egy bizonyos érettség után.

Ja.. én soha nem lettem igazi anyós-- az egyik hamar szakított a párjával, a másik külföldön él.

Én inkább nagymamai minőségben váltam szülővé 9 éve, és leszek majd anyós-- remélem még sokára, mert 18 és 12 évesek a fiuk, akiket én nevelek azóta, eredetileg nagymama, azóta szülő is.