Hogy lehet elfogadni az uj párotok gyerekét, nem velünk él de szinte ugyananyit van nálunk mint az anyával? Aki ilyen helyzetben van hogy tudta elfogadni, és milyen a kapcsolata a gyerekkel?

Hűű, ez az előző elég húzós sztori!

Én soha nem voltam ilyen helyzetben, de van 2 barátnőm, akik igen. Mindkettőnek elvált már a pasija, amikor megismerkedtek. Az egyiknél nagyon nagy gáz van, mert amikor bejelentették, hogy összeházasodnak, akkor a gyerekek anyjának elment az esze és partizánmunkába kezdett. Gyakorlatilag dróton rángatja, manipulálja a gyerekeket (15-10 évesig), üzenget velük és megkeseríti a barátnőm és a férje életét. Ez a nő úgy tervezte, hogyha "élt" egy kicsit, még mindig visszatérhet a családjához. Ő lépett le és hagyta ott a férjét 4 gyerekkel. Mindenben, de MINDENBEN mindig az ellenkezőjét tanítja a gyerekeknek, mint az apjuk és élvezi, hogy emiatt áll otthon a bál. És persze állandóan gyalázza a barátnőmet.

A másik barátnőm "elődje" nagyon rendes, mindenben a gyerekek érdekét nézi, úgy mint az ex-férje. Itt érthetően nagyon jó, baráti a kapcsolat a gyerekekkel, nagyon ragaszkodik hozzájuk a barátnőm. Pl. amikor először találkozott a gyerekekkel (12, 13évesek), az anyjuk mondta nekik, hogy ne legyenek előítéleteik, legyenek tisztelettudóak, a csaj nem az apjukat akarja elvenni tőlük...

Szerintem ez a ritkább. Szóval amennyire én látom, a kapcsolatot a gyerek anyja határozza meg.