Hogy lehet szakítani valakivel, akibe szerelmesek vagyunk?

Egy éve vagyunk együtt a párommal, nagyon szeretem őt, és abban sem kételkedem, hogy ő is szeret engem, de a kapcsolatunk tele van problémákkal, és jelét sem látom annak, hogy neki ez feltűnne vagy keresné a megoldásokat.

Ő még otthon él a családjával, ahol az anyukája jóformán kinyalja a fenekét. Munkahelye nincs jelenleg, mert bármibe belekezd, ha nem tetszik feladja, de mivel ilyen jó dolga van, nem is erőlködik. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy ha válogat, sosem lesz munkája, de nem érti meg - nekem pedig nem tetszik ez a hozzáállás, hisz hosszútávon nem tervezhetek egy olyan emberrel, aki ennyire felelőtlen.

Aztán ott a számítógépfüggősége: képes órákon át lógni a különböző játékokon (wow, CS és társai), még akkor is, ha nála vagyok. Pedig milliószor elmondtam már neki, hogy játssza ki magát, amíg én dolgozok, és mikor vele vagyok, akkor vele foglalkozzon. De még így is kijön, hogy leül egy-egy játékra, amiből aztán újabbak lesznek, vagy ha folyamatosan együtt töltünk két napot, alap, hogy a fél nap azzal megy el, hogy ül és játszik. Még hozzászólni sem lehet ilyenkor.

Ha nálam van, és nincs patolyattisztaság, akkor azonnal beszól, ahelyett, hogy fogná és mondjuk elmosogatna. Na de ha dolgozom, nincs erre mindig időm... sokszor mondja, hogy csak viccből cukkol ezzel, de legalább hatmilliószor elmondtam már neki, hogy szerintem nem vicces. Mégis folytatja.

Egyébként szuper a kapcsolatunk, imádok vele lenni, de még rengeteg ilyen apróság van, amivel megbánt. Pici dolgok, de sok és egyre gyűlik bennem a feszültség emiatt, főleg azért, mert úgy érzem, ha elmondom, hogy mi a bajom, nem érdekli. Vagyis, amikor tudja, hogy megbántott, mindig bocsánatot kér, megölelget, megcsókolgat, vigasztal - de nem változtat. Úgy érzem, hogy egyik fülén bemegy, a másikon meg ki, és én nem hiszem, hogy ezt hosszú távon bírni fogom.

Nem tudom, hogy mit tegyek, mert úgy érzem, hogy engem is lehúz a maga felelőtlen, lusta életmódjával, a nemtörődömségével, az éretlemségével - de szeretem. Kérdezhetitek, hogy mit szeretek benne, de higgyétek el, emellett sok olyan tulajdonsága van, amire felnézek, amit irigylek benne, amit csodálok. Ha nem látom egy napig, már hiányzik, és el sem tudom képelni nélküle az életem... nem tudom, mit csinálnék, ha nem mondhatnám el neki a bajaimat, ha nem bújhatnék hozzá esténként.

Szóval, két lehetőség között őrlődök. Az eszem azt mondja, a saját érdekemben szakítsak vele, a szívem meg azt, hogy boldogtalan leszek nélküle. Főleg, mert tudom,hogy ő is milyen rosszul fogadná a dolgot...

Ti mit tennétek?