Van itt olan is, akinek a baba születése után nem romlott meg a házassága? Hanem inkább még mélyebb lett a kapcsolat. Mit tettetek ezért?

Szerintem ezért igenis tenni kell. Az igazi-keresős mítosz arra alapul, hogy az emberek azt hiszik, hogy egy jó kapcsolatban minden magától megy és nem kell érte dolgozni. Ez egy jó nagy baromság!

Szülés után az anyának kitölti minden idejét a gyerek és az anyaság, a férfi viszont ugyanolyan férfi marad, nála egy űr tátong. Ne gondold, hogy ezt az érzelmek maguktól megoldják tudatos odafigyelés és kompromisszumok nélkül!

"az anyának kitölti minden idejét a gyerek és az anyaság"

Ez hülyeség. Attól ő még nő is marad!

Az igaz, hogy az elsődleges szerepe megváltozik. Baj akkor van, ha ELHAGYJA a többi szerepét. Egy figyelmes, megértő párral az oldaladon ennek nem kell megtörténnie. De valóban, mind a ketten tennetek kell ezért.

Nálunk mélyült...

Ismerősöknél azt vettem észre, ott szokott probléma lenni, ahol a nő onnantól csak a gyerekkel foglalkozik, a párjának nem enged át semmit, így a férj egy idő után kirekesztve érzi magát.

A megoldás egyszerű: amikor a papa otthon van, nyugodtan át lehet engedni neki időnként a fürdetést, pelenkázást...

Lefejt tejjel rá lehet bízni apukára a picit, amíg anyukának dolga van.

És az anyukának oda kell figyelni, hogy ezután se szorítsa háttérbe a férjét.

Mondjuk apuci is nyugodtan jelentkezhet!

Nekem pl. hatalmas élmény volt, hogy a második gyerekemet fél éves koráig csak én fürdettem, miután hazajöttek a kórházból. Ki nem hagytam volna semmi pénzért, bármilyen munkám, programom volt, farokfelvágva rohantam haza fürdetésre mindig.

7-es: igen, erről van szó.

De ismerek olyan anyukát, aki nem meri a picit rábízni a férjére, mert fél, hogy elejti, túl szorosan fogja, ilyenek... ami hülyeség...

És ilyenkor az anya fáradt lesz, kimerült, az apával nem foglalkozik, így az apa elhanyagoltnak érzi magát, ráadásul csak anyát látja a feleségében, a nőt nem.

Egy jól működő kapcsolatban természetesnek kell lennie, hogy a gyerekkel való törődésnek nem szabad felváltania az egymással való törődést, hanem egy fantasztikus pluszként kell kezelni, mégpedig mindkét fél részéről.

Nálunk is a férjem fürdette annak idején a picurt, ki nem adta volna a kezéből... ha tisztába kellett tenni, akkor sem esett kétségbe, nem kellett pl. a főzést emiatt félbe hagynom, ha ő otthon volt.

Amikor hasfájós volt, külön kérés nélkül természetesnek vette, hogy ha másnap nem kellett korán kelnie (de néha olyankor is) ő kelt fel hozzá, hogy én is tudjak pihenni kicsit.

Így én se lettem kimerült anya, és ő se érezte úgy, hogy ki lett rekesztve valamiből...

Csak ezt valahol mind a két félnek természetesnek kell vennie, másképp nem működik.

6-os voltam.

Sajnos sok férfi ilyenkor is elvárja a feleségétől, hogy a gyerek mellett szolgálja ki őt. Legyen meleg vacsora, tiszta ruha és ne bőgjön a gyerek, amikor ő pihen ...

Az ilyen férfiakat kellene tökön rugdosni ... ha már megcsinálta azt a gyereket, vegye is ki a részét!

Hasfájós gyerek :-) Ilyenkor jut eszembe, hogy szerintem éjszakánként több tucat kilométert gyalogoltam le az 54 m2-es lakásban körbe-körbe, amíg ringattam :-)

a gyerekvallalas kozos dolog. en peldaul imadtam/imadom a gyerkocot. igen mikor naponta 1.5-2 orat aludtam olni tudtam volna. de kolcsonosen tiszteljuk es szeretjuk egymast ugyhogy nem volt gond. mivel kivettem a reszem rendesen a gyereknevelesbol mindennel ami egyutt jar, igy minden szuper volt.

allithatom hogy azon kevesek koze tartozom akinel jobb lett a kapcsolat mint a szules elott, sot a szex is jobb lett. en ugy erzem ferfi reszrol mindent megtettem.

noi reszrol meg eleg ha a no eszreveszi hogy nem csak a gyerek letezik. hogy van egy ferj korulotte akivel szinten foglalkozni kell, nem csak bezarkozni a sajat vilagaba. mindennel ami ehhez tartozik. beszelgetes, szex stb. ne akkor jojjon ra hogy jeeee itt van egy ferj is mikor az mar feluton tart valahova mashova..,

36F