Mit szólnátok, ha a párotok ezt csinálná? Ti nem "duzzognátok"?

Érdekes "kapcsolat"...

Erre nem tudok okosat mondani, mert hát ha eddig ezt tűrted, akkor nem igazán tehetsz mást. Megszokta már nagyon, hogy magasról tehet a véleményedre.

Én csak azt tudom, hogy a kapcsolatban a megbeszélések a kölcsönös tiszteletről és támogatásról kéne, hogy szóljanak, ami nálatok nyomokban sem létezik.

A 2. vagyok, a biciklivázas...

Hű, mintha az én volt férjemről írnál.

Azt hiába is mondom, hogy beszélj vele, azt nem lehet velük.

Sajnos nekem már két gyerek után esett le... Más bajok is voltak, de összességében a felelőtlenség lenne a helyes szó. Olyan volt, mintha lett volna egy lüke kiskamasz gyerekem, akinek alap dolgokat kell megmagyarázni, de meghallgatni már nem akart, állandóan megsértődött. A pénzügyekhez sosem értett, a felelősséget (számlák, kötelességek otthon és más hivatalos ügyekben) sem érezte át. Pl. ha volt 10 ezer Ftja, és 2 nap múlva ki kellett fizetni 12 ezret, akkor azt úgy vette, hogy 10 ezret elkölthetek, utána meg majd valami lesz. Vagy ha pl. volt 10 ezert Ft-ja, akkor azt mondta: de jó, ezt is megvehetem 8 ezerért, azt is 7 ezerért és amazt is 9 ezerért. Folyton konfliktusunk volt a pénz miatt, mert én voltam állandóan a főgonosz, aki mondta, hogy erre meg arra sem telik. Nem lehetett vele tervezni, megbeszélni dolgokat, mert lerendezte azzal,hogy ő keveset keres (tehát ő kevesebbet is ér,én meg folyton ápoltam a lelkét, hogy ez nem igaz), ha többet keresne, nem lenne ilyen gondunk. Pedig ez nem igaz, ő ha havi 1 milliót keresne tisztán, azt is elköltené és ott állna hó végén pénz nélkül.

Semmit nem lehetett vele megbeszélni, ha mondott valami hülyeséget és én érveltem, akkor az jött le neki hogy kioktatom és nem volt hajlandó végighallgatni. Elvonult duzzogni, szólni sem lehetett hozzá és azzal jött mindig, hogy nem értem meg.

Idén mondták ki a válást, de 2 éve költözött el és már vagy 6 éve megromlott ez az egész.