Miért van az hogy barátnőmmel szakítottunk és Nem birok nélküle létezni? Ő meg lesem szarja a fejem? Ez tényleg szerelem? Vagy csak hazudott?

Nem biztos, hogy hazudott. Talán akkor tényleg szeretett. De az élet változékony, tovább kell lépni. Kár leragadni.

Tudom, ez most biztos nem vigasztal meg és ez a tökfej sok hülyeséget összeírt, viszont azért idézem. Ez annyira nem is hülyeség.

"Mi a hűség?

Nos, emberi kapcsolataink alapja a kölcsönösség, az üzlet. Ha beismerjük, ha nem, egyéni életünk mozgató elve az adok-kapok: bármit is teszünk, mindig s mindenkitől – természettől, tárgyaktól, állatoktól, emberektől és Istentől– elvárjuk jutalmunkat, a cselekedetünk eredményét. Természetesen létezik az egotlan Kapcsolat, de mivel az egonk mindig a saját érdekeit tartja szem előtt, ezért kapcsolatainkat egy számára hasznos tapasztalat kedvéért hozza létre. S noha az egonk jelenlétét oly hangzatos elvekkel próbáljuk eltűntetni, mint: „Az az igaz barát, akire számíthatok a bajban" vagy „Az igaz szerelmem előbb gondol rám s csak aztán magára", azért egy kis őszinteséggel megfigyelhetjük, hogy mindig minden pillanatunk rólunk szól. Hiába a látszólagos önzetlenség, valójában az egonk eldönti, hogy az (én!) barátom miképp is viselkedjen, hogy az (én!) szerelmem milyen is legyen. S mikor két hasonszőrű ego találkozik, a kapcsolat megköttetik, megpecsételője - és béklyója - pedig a hűség.

Mert hát mi is a hűség? Egy ígéret. Egy felelőtlen, értelmetlen ígéret, amelyet azért teszünk, hogy valami nekünk fontosat – pénzt, érzelmeket, tudást, szexuális örömöt, stb. - csikarhassunk ki a másikból. Erre azért van szükség, mert a másik egoja csak akkor elégedett, ha egyediségével kiemelkedhet, ha felsőbbrendűségi érzését a hatalmon keresztül gyakorolhatja. Ha például egy férfit a nemi vágya egy nő felé hajtja, a női ego birtoklási vágyát csak úgy tudja kielégíteni, ha elhiteti hűségét.

A férfi egoja egyszerűen belekényszerül a hazugságba, ha el akarja érni célját. Ez szituáció igaz fordítva is: ha a nő egy férfival szeretne élni, kénytelen kielégíteni a férfi egojának uralkodási vágyát azzal, hogy megígéri, többet egyetlen más hímre sem fog ránézni, és örökké hűséges marad.

Ezzel az üzlet megköttetik. S itt nem is az üzlet létével van a probléma, mert ezt a szerelmi játékot csodálatosan, elvárások és görcsös hatalmi villongások nélkül is lehetne játszani. A probléma az, hogy mikor hűséget ígérünk, azt az adu ászt teszünk bele az üzletbe, amely felett nem rendelkezünk. Ez pedig a jövőnk. Megígérjük, hogy évek múlva is a vállalat lelkes dolgozói leszünk; elhitetjük – magunkkal és másokkal is - hogy párunkat örökké szeretni fogjuk, és felvállaljuk, hogy életünk végéig kitartunk adott szavunk mellett. Pedig hát a jövőnk nem a miénk. Állandóan változunk, mindig minden állandóan változik: akár a következő szívdobbanásban mások lehetünk! Életünk előre nem látható változások sorozatából áll, a Lét értelme s gyönyöre a kiszámíthatatlanság, a spontaneitás. Az emberi hűséggel megakadályozzuk magunkat az Életben, mert a jövőre tett ígéretünkkel olyan labirintus építünk, amelyben egész életünkön keresztül bolyonghatunk mindaddig, amíg egyszer csak – hosszas szenvedés árán – át nem törjük a falakat. S a legtöbben a hűség alkotta falakba még „áramot" is vezetnek, hogy a kitörés legkisebb próbálkozására lelkiismeret-furdalás,bűntudat rázza meg lelküket…

Az egoista, emberi hűségnek pontosan akkora a realitása, mintha öt esztendősen megígérnénk, hogy tíz év múlva nem leszünk magasabbak.

Ha képesek vagyunk az őszinteségre önmagunkkal szemben, akkor megfigyelhetjük, hogy a hűséget fegyvernek használjuk. Ez leginkább a pár és-szerelmi kapcsolatainkban mutatkozik meg: a másiktól kicsikarjuk a hűség ígéretét - csak akkor engedjük közel magunkhoz, ha olyan tetteket hajt végre, amelyeket mi a hűség bizonyítékának veszünk - majd utána zsaroljuk vele – ha nem lesz hűséges, akkor elhagyjuk. Csakhogy ez egy kétélű fegyver. Ha mi elvárjuk a másiktól, hogy a szeretetünkért cserébe lemondjon az Élet olyan örömeiről, amelyek a mi hűség képünkbe nem férnek bele, akkor a párunk is jogosan követelheti ugyan ezt. S ekkor az ego, kinek lételeme az uralkodás, vágya beteljesülése érdekében rabbá tesz bennünket is: hogy a hűség béklyójával irányíthassuk a másikat, a mi fejünket is igába hajtja… Így lesz egy alapvetően csodálatos és természetes érzésből, a Hűségből hűség, amely egy szado-mazochista csatározássá torzítja a lehető legcsodálatosabb és legtermészetesebb állapotunkat, a Szerelmet.

Ez tehát az emberi hűség. Mindez teljesen természetes, az egonak – ha elfogadjuk, ha nem - ilyen a tulajdonsága. Nincs ezzel semmi probléma, egyszerűen csak fel kell ismerni, hogy a hűség ilyenformán nem más, mint álcázott egoizmus.

A valódi Hűséget csak akkor élhetjük át, ha rádöbbenünk, hogy az emberi hűséggel csak marionettbábuk maradunk az egonk kezei között, mert hát senkihez sem lehetünk hűségesek, csak saját magunkhoz. S ha már képesek leszünk önmagunkkal szemben a hűségre, akkor képesek leszünk őszintén, valóban megélni mindazt, ami agyunk. S ekkor a Hűség, a korlátlan Hűség egyszer csak megjelenik bennünk, egyszer csak felfakad a szívünkből. Nem akarunk majd birtokolni senkit: annak következtében, hogy őszintén képesek leszünk megélni az érzelmeinket, mi magunk leszünk a Hűség. S ebben a pillanatban nem fogunk értelmetlen ígéreteket tenni, és nem fogunk követelőzni. S mivel a Hűségben nincsenek elvárások, ekkor tapasztaljuk meg a valódi Barátságot - amikor az érzés belőlünk fakad, nem pedig az egonk akarja megkapni mástól - akárcsak a valódi Szerelemet, amikor eszünkbe sem jut a birtokolás, amikor eszünkbe sem jutnak azok a szavak, hogy „te" vagy „én", mert a Szerelem belőlünk fakad, nem pedig az egonk akarja megkapni mástól."

Szerintem lehet, hogy van szebb.Szerinted nincs.

Különböző vélemények.Van ilyen.

Jobb lenne, ha tovább tudnál lépni. Nézőpontot váltanál, a saját érdekedben. Akár meg is őrizheted úgy, mint életed szerelmét, de amikor krízishelyzet van, két megoldás lehetséges: változtatás vagy elfogadás.

El kell fogadnod, és tényleg "elhitetned" magaddal, hogy valakit valaha szebbnek, vagy ha nem is szebbnek fogsz látni, de képes leszel úgy szeretni mint őt.