Ti megtaláltátok a 'lelkitársatokat'? Vagy ismertek olyat, ki megtalálta?

Emma Hewitt jól megmondtad a frankót.

Mivel előbb barátok voltunk és később szerettünk egymásba, a férjem természetesen a barátom is maradt, úgyhogy elég nagy hülyeség lenne azt állítani, hogy nem lehet a barátunk akibe beleszeretünk. Sőt, minden mélyebb emberi kapcsolatnak vannak olyan jellemzői, mint a barátságnak (ne keverjük a haversággal). De ez a lelki társ dolog nekem is olyan megfoghatatlan. Szerintem aki nagyon szerelmes, mindenki azt hiszi, hogy megtalálta. Aztán meg vagy jól alakulnak a dolgok, vagy nem. Szerintem a legtöbben nem készen kapunk valami lelki ikerpárt, hanem néha találkozunk olyan emberrel, akivel akár később az igazivá is válhatunk egymás számára.

Nem tudom, hogy erre gondolsz-e, meg nem is akarok csöpögni, de szerintem én igen. Mondhatni tökéletes a párkapcsolatunk, de a plusz az, hogy mennyire egyszerre gondolunk dolgokra. Egyszerre mondunk ki dolgokat, már az elejétől kezdve a kapcsolatnak (ha nem az elejétől lenne, megszokásra gondoltam volna), de 2 hete voltunk együtt, amikor elkezdődött. Olyan szavakat is mondok ki vele egyszerre, amiket szinte soha nem is használok... Totál egyszerre keressük egymást, hívom, erre foglalt, jön az sms, hogy volt egy nemfogadott hívásom tőle. Akkor volt olyan, gondoltam valamire, hogy meg kéne beszélni vele, erre aznap felhozza ugyanazt a témát. Rengeteg ilyen dolog van, és az elején rendesen ijesztő volt, de már kezdem megszokni, hogy ha foglalt amikor hívom pl, akkor pont engem hívott:D meg ezeket:D lehet baromságnak hangzik, de szerintem durva:D