Boldog vagyok, de történhetett volna másként is?

33 évesen szerető férjjel és egy pici babával teljesen beteljesültnek érzem az életem. Nem csinálnám másként, ezt nem vonhatja senki kétségbe.

De 15 évvel ezelőtt szerelmes voltam az egyik szomszéd fiúba és ő is belém. Kapcsolat soha nem lett belőle, mivel mindketten más városba végeztünk egyetemet és egyikünknek sem volt mersze a másik szerelmére érdemben válaszolni.

Ma már ő is és én is mással vagyunk boldogok, tudom ő sem bánja hogy így alakult. Elköltözött, én maradtam itthon és naponta szembesülök azzal, hogy a szüleivel ebszélgetek, szóba kerül Laci is é érzek valamit, ami semmiképp sem szerelem, még csak nem is vonzódás, hanem talán a beteljesülés íze, vagy nem tudom. elgahyjam a családom, vagy akár hogy kétségbe vonjam a szerelmem a férjem iránt.

Nem jutott eszembe hogy keressem..

Mit szóltok?