Teljesen kétségbe vagyok esve. Mit tehetek?

A helyzet az, hogy a barátnőmmel nagyon összevesztünk. A mosolyszünet immár egy hónapja tart. Igazából ez egy se veled- se nélküled állapot (az Ő részéröl). Az, hogy min vesztünk össze szerintem jelenleg nem olyan fontos, de azért leírom: már majdnem 4 éve vagyunk egytt, és úgy volt, hogy most nyáron eljegyezzük egymást. A probléma ott adódik, mivel anyukámmal élek, és Ő tanító, úgy gondoltam, hogy a gyűrűket közösen vesszük meg barátnőmmel (tudom, hogy a fiúnak kell megvenni a gyűrűt, és ezt rajtam kívül mindenki így gondolta, de ezen már változtatni nem tudok). Ahelyzet az, hogy ebből azt a következtetést vonta le, hogy nem szeretem, de az elmúlt 4 év gondolom mellettem szól, de már ebben sem vagyok biztos...

Ma volt a bátyám esküvője, és én voltam a tanú. A szertartás alatt, ugye az egész család a meghatódottsáégtól sírt, én meg ültem ott, és hallgattam az anyakönyvvezetőt, amint a házasságról beszél, meg, hogy ez milyen álsúdás stb.. és nekem szószerint megszakadt a szívem... Belegondoltam, hogy egy hónapja, még én is... mi is errefelé tartotunk...

Csak arra tudtam gondolni, hogyha ki is békülünk nem biztos, hogy minden ugyanúgy lesz mint azelőtt... De ugyanakkor nem tudom elképzelni az életemet nélküle...

Igazából nem is tudom, hogy mit szeretnék kérdezni... MInt ahogy a kérdésben is írtam, teljesen kétségbe vagyok esve... Már nem tudom, mit tehetnék, hogy bebizonyítsam, hogy szeretem, vagy elérjem, hogy megbocsájtson... Ha egyáltalán szeret még... Ja, azt elfelejtettem írni, hogy gyűrűt azóta már vettem, de már az sem segített...

Szóval.. ha valakinek van valami tanácsa, hozzászólása, akármi, azt szívesen várom!