Megcsal a párom? Teljesen bizonytalan vagyok?

"tavaly megcsalt mielőtt kiderült h terhes vagyok"

Végig se olvastam.Szerintem egyértelmű hogy megcsal a párod,már akkor sem szeretett téged

Szia!

Nekem ugyan házasságban nincs tapasztalatom, de jó pár házasságban élő barátomnak adtam tanácsot fordított esetben amikor a nő csalta meg a palit!

Nem könnyű helyzet, de nem tudok mást javasolni, csak azt hogy légy kemény és határozott vele! Amikor azt mondja neked, hogy "megint veszekedni akarsz" ? Akkor mondd meg neki, hogy NEM, meg tudjuk ezt beszélni emberi nyelven is nem kell hozzá vitázni...

Szépen ültesd le az asztalhoz, nézz rá komolyan és kérdezd meg:

"Laci, én szeretlek téged, ezért lettem a feleséged! Az utóbbi időben megromlott a kapcsolatunk, és úgy érzem hogy neked nem fontos ennek megmentése! Mondjuk ki a végét, vagy tegyünk KÖZÖSEN annak érdekében hogy ez jobb legyen! Melyiket szeretnéd?"

Ha vitázni akar akkor azzal csak leplezi hogy nem mer szembenézni a tényekkel, és azzal hogy ő SZAR ALAK (bocsi) hogy megcsal téged s nem vállalja fel. Mert ha megteszi legalább vallaná be, és ne kertelne. Tudnád te is kivel állsz szemben.

Szerintem a kommunikációval el lehet érni a dolgokat , de ne hagyd felkelni addig míg nem mondd A-t vagy B-t! EZ a "lehetetlen semmi" helyzet téged, és a családot is tönkre teszi! Váljatok el, fizessen gyerektartást és kedvére csajozhat! De neked a két gyerekkel szemben fontos, hogy biztonságba fel tudd őket nevelni! HA ezt nem tartja szem előtt, NEM EMBER!

Remélem tudtam segíteni.

Légy erős!

Az a gondom, hogy elég egyoldalúnak tűnik a történet, átbillent a mérleg. Szerintem túl könnyen bocsátottál meg neki az első megcsalás kiderülte után, és így nincs számára súlya a szavadnak. Bármikor, bármilyen helyzetben megteheti, hogy érzelmileg zsarol, hiszen nincs fegyver a kezedben. Többször válaszút elé állítottad, de valójában nem kényszerítetted választásra, hiszen mindig ott maradtál. Most abban a kedvezményezett helyzetben van, hogy azt csinál, amit akar, hiszen maximum a veszekedés közben a képedbe vágja, hogy ha neked nem jó menj csak el, ezzel kvázi kiforgat mindent, hiszen úgy állítja fel a dolgokat, mintha te lennél az, aki ok nélkül elégedetlenkedik, mintha te volnál a házisárkány. Egészséges esetben neki kellett volna tepernie, hogy megbocsáss a megcsalásért, hatalmas munkát kellett volna belefektetnie abba, hogy a családi békét helyreállítsa. Ehelyett a megbocsátás könnyen jött, a gyerek nem értette meg a tette súlyát, így az egyensúly felborult, neki már mindent szabad, te pedig a semmibe kiabálsz. Egyetlen fegyvered a szép és csúnya szavak, amiknek viszont már nincs mögöttes fedezete számára, és csak abban erősítik meg őt, hogy jól döntött, elvégre egy rikácsoló hárpiát kell megtűrnie (nem mintha ez jogos volna, de az emberek sajnos így működnek, mindenben önmaguk megerősítését keresik, ahelyett, hogy felismernék a hibáikat).

Amit én nem értek, hogy mindenki nagyon hangoztatja, hogy mennyire nem vagyunk állatok, ennek megfelelően talán nem azt kellene megtennünk, amit szabad, hanem amit jónak látunk, de már kezdek beletörődni. Sosem értem, miért kell a hidegháborúra emlékeztető politikai taktikákat folytatni, hogy a tiszteletet meg tudjuk őrizni a párunkkal szemben. Mint említettem, ELVILEG nem vagyunk állatok, párt ELVILEG úgy választunk, hogy a nekünk megfelelő emberért áldozatokat hozunk, mert vele akarunk lenni, teszünk az ő öröméért, ő is a miénkért. Ha hibázunk, akkor ELVILEG nekünk kell azt jóvá tennünk, hiszen mi is hibának érezzük, és ELVILEG nem azért tesszük, mert a muszáj, hanem mert így látjuk jónak. Neki nem azért kellene másképp viselkednie, mert fél, hogy egyedül marad, hanem azért, mert felnőtt, korrekt, intelligens ember ilyet nem csinál, mert NEM HELYES. Ehhez képest erőfitogtatásról szól minden ilyen szituáció, hiszen ha nem tudsz elég érvet és politikai erőt felsorakoztatni a másikkal szemben, akkor a párod, aki elvileg annyira szeret, le sem szar; és ez tök átlagos. Ő biztosan tud ezer meg egy kamu indokot, miért volt ő az áldozat ebben a helyzetben, mintha ennek BÁRMI relevanciája volna abban, hogy nem tiszteli a saját feleségét annyira, hogy korrekt legyen vele szemben, pusztán azért, mert nem tudja magának kizsarolni a tiszteletet.

Hogy mi a helyes megoldás? Kérlek szépen olyan nincs. Itt megoldások vannak, ha a párod úgy dönt, hogy mégis te és a gyerekek vagytok a fontosak, ha felfogja, hogy itt bizony ő a s*ggfej, akkor vannak jó megoldások. Hosszú, kimerítő, küzdéssel teli, de egy működő családhoz vezető megoldások. Ehhez azonban valahogy éreztetned kell vele, hogy milyen az élet nélküled, mivel sajnos magától nem fogja fel; meg kell tanítani a gyereknek, hogy a tetteinek súlya van, és a felelősség az övé. Javaslom, hogy kezdd el vele néma tüntetéssel éreztetni, hogy betelt a pohár, hátha abból jobban ért. Ha itt kapcsol, akkor jó, ha ezért is te leszel a szar feleség, akkor sajnos a kérdés eléggé eldőlt. Ebben az esetben van szar és kisebbik szar. Azt érzem a kérdésedből, hogy már te is feladtad, hogy sínre rakd a házasságod, és csak arra vársz, hogy legyen hová menned, márpedig ha mindketten így gondoljátok, akkor valószínűleg ez nem fog menni.

" ma 09:32"

Szép, amit írsz, én is ezt mondtam volna, de a saját bőrömön tapasztaltam, hogy nem működik. Tavaly én is leültem a barátnőmmel beszélgetni, hogy az éppen szakadék szélén toporgó párkapcsolatunkat hogyan kellene megmenteni, meg is egyeztünk, de ő nem sok mindent tartott be ebből. Neki is magától kellett rájönnie, hogy mi neki a fontos, mint ahogy a kérdező férjénél is ez a helyzet. Ha megérzi, mit veszíthet a családdal, és ehhez nem lehet mindig azt csinálni, ami jól esik, akkor helyrejöhetnek a dolgok. Elmagyarázni neki nem lehet, elvégre akkor már rájött volna eleve.

Persze ez csak az én véleményem, ettől függetlenül semmilyen káros hatása nem lehet már a helyzetre egy kiadós beszélgetésnek, de felkészítelek: sok reményt ne fűzz hozzá.

Ha 8 éve vagytok házasok, akkor te 18 éves voltál, mikor hozzámentél... Ha nem is az első férfi az életedben, biztos, hogy nem volt előtte túl sok kapcsolatod... 18 évesen azt hiszed meg lehet találni életed párját? Ez szerintem 1000 emberből 1-nek sikerül, de lehet, hogy még ezzel is sokat mondtam. Feltételezem a férjed sem túl idős, nagyjából egykorúak lehettek, szóval ő max. 30 éves... Ilyenkor még nagyban a sör a buli meg a haverok a menő... Kevés olyan férfit ismerek, akik már 30 éves koruk előtt családapák, és felhagytak az ilyen szórakozásokkal.

Szerintem nem élte még ki magát, és szerintem neked is sok még 2 gyermek 26 évesen.

De 26 évesen még nem vagy annyira koros, hogy ne tudj találni egy olyan embert, aki tényleg megbecsül téged.

Az meg, ha pár hétig a szüleidnél húzod meg magad, még nem jelent rájuk akaszkodást. Közben kereshetsz más megoldást, de elmehetsz anyaotthonba is.

Ezzel a férfival viszont így ne maradj együtt! Ha még arra sem hajlandó, hogy megbeszéljétek a problémákat.

Költözz el, vagy add ki az útját, akkor majd kiderül, aminek ki kell derülnie. Vagy az, hogy képes változtatni miattatok, vagy az, hogy egyáltalán nem érdemel meg téged.

De ne szenvedj tovább!

(26/L szintén)