Ha 25 évesen még szűz vagyok, illetve nincsen önbizalmam, és nincsen baráti köröm akkor mit tehet az ember?

El kéne mennem egy hivatásoshoz?

Azért teszem fel ezt a kérdést mert nehéz elhinnem ezt az egész életnek nevezett szürke felhőt amiben vagyok.

Mindenki a pozitív gondolkodással jön, de az ember nem lesz túl pozitív amikor mindenki elutasítja vagy lerázza. És nyilván bennem van a hiba, beennem és a depressziómba a különcségembe, a zárkózottságomba.

Sokan tényleg a pénz, és karrier szempontjából választanak párt. Olyat akire felnézhetnek, mint "férfi" a "maradék" aranyos lányok pedig rég kapcsolatban vannak nem véletlenül.. A depresszió pedig a magányból fakad, igyekszem elleplezni természetesen.

Amikor próbálkozok valakinél és utána szó nélkül épít le mindenféle különösebb ok nélkül akkor tényleg nagyon elmegy a maradék életkedvem is.

Tele vagyok egyre erősödő önpusztító gondolatokkal.

Ki hagyna az út szélén heverni egy gyémántot..? És nyilván sokan akarnak "maguknak gyémántot" viszont nem juthat mindenkinek.