Tovébb lépnél? Maradnál és tűrnél? Maradnál és megpróbálnád újra kezdeni? Harcolnál és kicsinálnád lelkileg?

A helyedben keresnék egy albérletet lakótárssal, lehetőleg egy rendes lány, vagy másik egyedülálló anya személyében, akivel kölcsönösen tudjátok egymást támogatni.

Idővel könnyebb lesz.

A közös házból rád eső részről mondj le, annak fejében, hogy a pasi fizeti a rád eső részt a hitelből.

Neked és a gyerekednek is az lenne a legjobb, ha megpróbálnál saját lábadra állni, amennyire csak lehet, és önálló életet felépíteni, ahol nem függsz mindenféle férfiaktól, akik jönnek-mennek az életedben. Nagyszülők (szüleid) segítségét is lehet kérni, hogy hozzátok-vigyétek a gyereket, munkahelyen is kérhetsz segítséget, hogy legyen kicsit rugalmasabb a munkaidőd.

Úgy nézem, nagyon-nagyon akarsz valamilyen "apapótlékot" magad mellé, és inkább fejest ugrasz valamibe, minthogy előbb kiismerd a férfiakat, mert az túl sok időbe telik.

Így éveket, évtizedeket pazarolhatsz el az életedből, feleslegesen, nem működő kapcsolatokra. Ami még rosszabb.

Nos igen. Mennyi nő szaladgál ma a világban, akik belevetették magukat hamar a dolgok közepébe, túl gyorsan összeházasodtak, jött a gyerek (akár több is), majd válás. Azóta pedig szívnak többszörösen. Egyrészt azért akárki akármennyire is szereti a gyerekeket, ugye a sajátját szeretné mindenki elsősorban felnevelni, nem másét. A másik probléma, hogy ezen gyermekes nők eszeveszetten próbálnak férfit keríteni, ami érthető, hiszen egyedül nem jó, a szex is csak az élet része, illetve mindenkinél szalad az idő, ketyeg az óra.

Csakhogy nem ez itt a probléma, hanem a nő személyisége. Ez alatt azt értem, hogy párkapcsolataira mindig a gyorsaság volt jellemző (lásd eleve a gyermek), ezért a későbbiekben is a jelöltjeit nem nagyon vizsgálja meg, sőt, sok dolog felett szemet huny, tolerál, vészcsengőit szándékosan kikapcsolja. Így pedig belefut olyanokba, mint te, kedves kérdező. Sajnos elvált nőként, gyermekkel valóban oltári nehéz olyan férfit keríteni, aki nem csak néhányszor meg akar dugni, majd lefalcolni. Elhiheted, hogy a mostani pasid sem az édesanyjával telefonál órákat, és ha már felhozta, hogy nem akar együtt lakni, bizony ő is lefalcolni készül.

Én mit tennék? Nem csak hogy hagynám elmenni, de már én magam tettem volna ki a szűrét, jóval korábban az első jeleknél. Aztán a következő választottadnál sokkal óvatosabban szimatolj körbe, ismerd meg jól, még mielőtt összehéderezel vele, vagy túlzottan beleéled magad bármibe is. Hogy minél előbb kideríthesd milyen is a választott pasas, némi rafinériával tesztelni lehet a legfontosabb kritériumokat (hűség, őszinteség), aztán ha átment a "teszten", akkor lehet csak simán szerelmesnek lenni. Sajnos nagyon észnél kell lenni, mert van amelyikük elég simlis ahhoz, hogy az elején ne láss semmit viseltes dolgaiból, jellemhibáiból.