Férfiak! Ti kivel kezdenétk szívesebben? Egy elvált gyermekes anyukával vagy pedig egy egyedülálló nővel? Hátrány nektek a gyerek vagy sem?

No sokáig úgy gondoltam, hogy ha szeretek valakit, akkor elfogadom őt mindenestől. Illetve mivel 43 éves vagyok és az eddigi kapcsolataimból nincs gyerekem, így adott esetben egy "családot is kapnék".

Igenám! De sorra rendre dőlnek meg az elképzelések. A gyermekes anyukák még a randi idejére sem tudják picit elengedni ezt a szerepkört - tisztelet a kivételnek. Nem azt mondom, hogy az anyaságot háttérbe kellene szorítani, sőt tisztelem s felnézek rájuk, amiért elkötelezettek, de sajnos sok esetben tapasztaltam erős aránytévesztést.

Első randi után már "dobjál már el minket a gyerekekkel" ide vagy oda.

Aztán volt már randi cipőboltban sétálva is, amikor mutogatta, hogy milyet fog venni a fiának.

De mondom: semmi baj azzal, ha büszke a gyerekére és gondoskodik róla. De ahogy mi pasik belecsúszhatunk az illetlenség csapdájába, ha örökké az autókról beszélgetnénk, ugyanígy javaslom a hölgyeknek, hogy az anyaságbéli megszállottságukat arra a kis időre picit csökkentsék le. Már ha szeretnék nem elüldözni a pasit.

Úgyhogy perpill én a gyermektelen nőkre szavazok, vagy azokra, akiktől már kirepült, mert elég nagy.

A gyermektelen korosabbakkal meg a kapuzárási pánik a nagy probléma. De talán még mindig a legkevesebb.

Korosztály- és személyiségfüggő. 25 évesen volt egy 25 éves, de kétgyermekes anyuka barátnőm egy évig. A fenti tipikusságokat hiánytalanul hozta, egy évet se voltunk együtt.

Ellenben ismerek olyan 40-50 éves embert, aki párkapcsolatra lépett egy huszonéves gyerekű nővel és ott már felnőtt emberek együttműködéséről van szó, náluk működik. Olyannyira, hogy a pár szétment, de a huszonéves fiú a kvázinevelőapa boltjában dolgozik a mai napig.