Lehetek boldog egyedül?

Örülj neki, nem fáj a fejed. Én olyat szeretek, aki sosem tudta értékelni a szeretetemet, inkább olyat választott, aki használja.

Egyrészt nem jó, ha nincs társa az embernek, másrészt nem éled át azokat a fájdalmakat, amit az ilyenfajták, mint én.

Ne aggódj, nem vagy egyedül!!!

Most kezdődik a boldog magányom!!!

Nem használnak, nem röhögnek többé a hátam mögött rólam, nem gúnyolódnak többé!!!

Jipííííííííííííííííííí

Pontosabban: egyedül vagy kapcsolatban lenne boldogabb leélni egy életet?

No ez a kérdés amit gyakran felteszek mostanában magamnak. 21 évesen még nem érdekelt, most sok évvel később annál inkább.

Mindig is egyedül voltam, kapcsolat nélkül. Azt nem mondom, hogy ez boldog lét, de egész jól elvagyok. De ez egyénfüggő, sokan összecsúsznának 1-2 év magánytól, sokaknak(remélem nekem is) több évtized is teljesen természetes. Viszont még jó önismerettel sem lehet ezt 100%-ra előre tudni, csak utólag. Eddig jól viseltem az egyedüllétet, hogy a hátralevő 40-50 hogy fog menni azt nem tudom.

Szóval a válasz egyik fele tőled függ.

A másik fele félig tőled, félig a leendő párodtól. Mivel neked már volt kapcsolatod van tapasztalatod e téren. Minden rendben volt? A párod boldog volt veled? Te boldog voltál vele? Voltak hibák? Ha igen kijavíthatók, átléphetők?

Még maradt bizonytalanság? Azt már tudod milyen egyedül és kapcsolatban élni, rövid ideig. Hogy hosszabb távon milyen? Ki lehet próbálni. Akárhogy döntesz, majd 80 évesen írj be ide.:) Mindenesetre a párkapcsolatot még mindig rövidebb idő tesztelni.

Érdekes, az idős és házasságban élő emberek gyakran boldog életről számolnak be. Meg gyakran látni boldogtalan idős embereket, házasságban. A magányosak kortól függetlenül nem tűnnek boldognak.

Az ember bizony társas lény. Ha valaki sokáig magányos akkor annak valami testi-lelki defekt az oka, de ez a defekt egy párkapcsolatot is tönkretehet.