Hogyan tegyem túl magam rajta? Nem tudom elfogadni.

Én ezt úgy próbáltam elfogadtatni magammal, hogy arra gondoltam, mennyire arrogáns dolog már, hogy én azt gondolom a másikról, hogy "neked velem kellene lenned!". Elképzeltem, hogy én vagyok a másik fél, és ő gondolja ezt rólam. Akkor azt gondolnám, hogy ne mondja már meg nekem, hogy én mit csináljak, hogyan érezzek, kivel legyek. Nekem sem kellene ilyesmikre gondolnom. No meg, ha igazán szeretem, akkor elfogadom azt, hogy neki úgy jó, ahogy épp van, azzal, akivel van.

Lassan, de azért hatott.

Nem akarlak elkeseríteni, de én 11 éve nem tudom elfelejteni az elsőt, és szerintem soha nem is fogom, valamilyen szinten mindig szeretni fogom. Ez az érzés megismételhetetlen.

Viszont az idő megoldja a dolgot, és egy idő után már nem őt keresed a többi nőben és boldog lehetsz mással is. Ezzel azt akarom mondani, hogy semmit sem tehetsz, csak várhatsz.