Hogyan tegyem magam túl azon, ha úgy érzem a szüleim nem büszkék rám, nem ilyen gyereket akartak? (bővebben lent)

Nem tudom hány éves vagy, de a helyedben én belenéznék mélyen a szívembe és azt tenném, ami ott legbelül jól esik. Értem ez alatt az öltözködést, a barátkozást, a szórakozást és még ezer más dolgot. A lényeg az, hogy Te érezd jól magad a bőrödben és persze azért az is fontos, hogy ne ess át a ló túloldalára. Legyen tartásod !

Ez a Te életed, próbáld úgy alakítani, hogy jól érezd magad benne. Ha látják, hogy elégedett és boldog vagy, talán megváltozik a véleményük.

Mivel te és a szüleid egy egész más korosztály vagytok, más körülmények közt nőttetek fel, lehetetlen hogy egyformán gondolkodjatok. A gyerek tud önállóan gondolkodni és nem egy robot, aki csak azt csinálja, amit mondanak neki. Ha ez probléma, akkor ez az ő felfogásbeli hibájuk, és nem a tiéd.

Ha tökéletes ember kell neki, akkor menjenek és klónoztassák magukat. Fogadok, hogy azzal sem lennének megelégedve.

Nehéz szülőnek lenni. De kamasznak is. A tizenéves kor nem csak a tanulásról szól, bár örülünk ha jól tanultok, mert az is nagyon fontos.

Viszont az önállóságban is lépkedni kell, főzés, mosás, hivatali ügyintézés egyedül, pénzkereset és annak beosztása, na és persze a barátok : kikkel, hová, mikor? Nagy kérdés és kockázat is van benne, de el kell fogadnunk, hogy erre a legrosszabb válasz a senkivel ,sehová, semmikor.

Beszélgessetek sokat, mondd el a véleményedet is a szüleidnek: olyan jó hallani, hogy hétről hétre hogy élesedik az elmétek, és mennyi mindent tudtok a mai világról-amit mi nem-.

Félteni mindig fogunk titeket, de lassan mi szülők is változunk, kérünk kis türelmet és kitartást! :)

Sok sikert!