Mennyire nehéz egyedül nevelni egy gyereket?

A nap ugyanúgy, mintha apuka eljárna dolgozni. Este viszont nem lehet megosztani a feladatokat és két normális, emberi, felnőtt szót váltani.

Ha van nagyszülői segítség (nekem van), úgy könnyebb).

Bocsi, nekem csak egy gyerekem van, őt neveltem egyedül egynehány évig. Amikor még csecsemő volt, jól jött a szüleim segítsége, hiszen akkor nonstop együtt voltunk, néha jó volt egyedül elmenni vásárolni, vagy bárhova.

Amikor már bölcsis volt, könnyebb volt a dolog, kivéve, ha valamiért nem tudtam odaérni időben, akkor szintén nagyszülői segítség.

Ezt leszámítva nekem nem volt megterhelő, mi jól elvoltunk ketten is, bolondoztunk, programokat csináltunk, mint bárki más. Nekem inkább azt kellett megszokni, amikor már nem csak ketten voltunk, bár azért olyan nagyon az sem esett nehezemre :)

Látom eddig csak anyukák szóltak hozzá,bár érthető,hisz ez a gyakoribb felállás.

Nos én apukaként mondanám,hogy nem olyan vészes.

Engem nem olyan régen hagyott el a feleségem,3 gyerekkel vagyok egyedül,igaz már nem picik/11,14,17 évesek.

Amit már előttem is megjegyeztek a nappalokkal még nincs is gond(nekem meló,nekik suli),de az esték és hétvégék már valamelyest nehezebbek a felnőtt társ hiánya miatt.

Itt nem a napi feladatokra gondolok,hanem hogy nincs kivel beszélgetni,pedig egy fárasztó nap után jó lenne egy kávé mellett. Hiába vannak a gyerekek ők nem helyettesíthetik a felnőtt társat. Meg azért esténként is jó lenne ha nem egyedül feküdnék a franciaágyon.

Mindezektől eltekintve,nem olyan nehéz,nem kell megijedni tőle.

földgázkitermelőhely-tulajdonosként (75%) szólva:

- "igazán élvezem minden percét a gyereknevelésnek"

Egyedülálló munkavállalóként (szakmától, képzettség fokától függetlenül)

- baromi nehéz