Ti mit tennétek ha egyszer ilyen gyereketek születne?

Progéria... Igazából bármilyen komoly betegséggel születne a gyerekem baromira kétségbeesnék. Utána elgondolkodnék, hogy most hogyan tovább. Valószínűleg a józan eszem és talán az anyai ösztönök is azt súgnák, hogy így vagy úgy, de az enyém és szüksége van rám, mellette kell lennem testileg, lelkileg, nem csak úgy csinálni, mintha...

Én valahogy nem akarom elhinni hogy az ultrahangon, és egyéb más vizsgálatokon ezt nem lehetett előre megmondani.

Én is úgy gondolom mint az utolsó.

Egyébként az ebben a betegségben szenvedők általában nem sokáig élnek, tehát a kezdeti sokk után igyekeznék azt a pár évet széppé tenni neki. Ha nézel még pár videót azt is látod ez a kislány mennyire imádja az anyukáját! A kezdeti sokk után már valószínűleg inkább azt lenne nehéz elfogadnom, hogy hamarosan elveszítem, de legalább "nyugodt" lennék. Sokkal nehezebben bírkóznék meg mondjuk egy down szindrómával, amivel 60 évig is vígan elélnek az emberek. Folyton azon agyalnék, hogy mi lesz vele, ki fog róla gondoskodni, ha én már nem leszek...

Nemtudod nem kibírni. Az a gyerek ott lesz, ugyanúgy kell majd 2-3 óránként, ugyanúgy kell etetni, pelenkázni, ellátni... Nem mondhatod azt, hogy neked ez nem kell. Vgayis mondhatod, de szerintem ép anya nem tudná ezt megtenni! Egyszerűen össze kell szorítani a fogakat és csinálni, aztán az idő majd segít.