Szülők! Ti bele szoltok a gyereketek magan eletebe? Ha mondjuk nem szipantikus a parjuk akkor megmondjatok, vagy inkabb arra gondoltok ha o boldog akkor az nektek is jo!

Nem vagyok szülő, hanem olyan huszonéves, akinek anno beleszóltak. Tudom, hogy ők nem feltételezték rólam, hogy képes vagyok hosszú távon gondolkodni. Apu mindig azt mondta, hogyha rám lenne bízva mit eszek, reggeltől-estig pizzán és csokin élnék. Ha az evésben nem tudok kiegyensúlyozott lenni, akkor hogyan lehetnék képes ilyen ügyekben felelősségteljes döntést hozni?

Akkor ez sértett, de igaza volt.

én még nem vagyok szülő, de a szüleim véleményét mindig kikértem ilyen ügyekben, és hallgattam rájuk. utólag minden esetben azt látom (már amelyik "nem hozzád való" fiúnak követtem a sorsát), hogy nagyon igazuk volt. mondjuk én az előtt kérdeztem, mielőtt összejöttem volna az illetővel, hogy mi a véleményük, utána már sokkal rosszabb lehet...

29/N

Nekem is megmondták mindig, ha nem tetszett. Azt is hogy mi nem tetszett benne. Én meghallgattam őket, és szem előtt tartottam a véleményük.

Szerintem fő ,hogy az ember meg tudja mondani a véleményét, a másik felé. Egy családba ez alapvető.

21/L

Engem már tiltottak lánytól, pedig nagyon tisztességes vagyok, folyton piszkáltak, stb. Nem bírtam tovább. Szerintem nem volt velem semmi baj, mert most egy intelligensebb családba kerültem, akik pedig elismernek, és szeretnek.

18 éves korig még bizonyos szinten van beleszólása a szülőnek, de ott sem az észt kell osztani, hanem elmesélni, hogy ő hogy élte meg a fiatal éveit. Elmesélni a tapasztalatait, és a gyerek vagy tanul belőle, vagy nem. Ha valaki folyton magyarázza, hogy mit szabad, mit nem, a gyerek csak azért sem azt fogja tenni, amit a szülő szeretne.

18 éves kor után nem kell eltiltani senkit a másiktól, hanem addig kell megalapozni annyira az önértékelését, ítélőképességét, hogy saját maga is tudja mi a jó neki. Ez nehéz munka, és erre sajnos kevesen képesek.