Milyen érzés, ha összetörik az ember szívét? :S

Sz.r volt, legelőször megcsapott a szabadság szele. Utána meg a sírás kerülgetett, hogy más kell neki, és azon rágódtam, hogy milyen jó lenne eggyütt, erre tényleg csak az idő a gyógyír. Meg tudatosítani kell, hogy ha ilyet tesz és más kell neki, akkor ő téged nem is érdemel meg.

Lelked lelkemen lázas mentrával feszül, szavad nyilával megöl. Magamra hagytal mint teret a szél, szivemhez szóltál de most mit sem ér. Vállamra ül Thot s még tudjam én , hogy mit akarhatott. Így történt, most mit tegyek, lehet bün volt a szó, hogy szeretlek. Látni akartam a világból valamit, amit benned láttam meg! Szerelem ez vagy csak a boldogság varázsa nem tudom de Veled álmodtam néhány pillantásra. Szeretlek , persze csak lassan , mint lázas beteg a kilincset bámulja s mikor betoppansz a szive megremeg. Ugye, ez nem szerelem! Ajkad szolíd szót busong, Mi bennem élt, megöl s kiolt. Miért hiszem még mindig a kék eget, s színes szívárványt, hogy benned lehet? Mosolyognom kell, ha nem tudok, Rád gondolok , ha nem szabad vagy nem akarod. Neked rövid volt az idő, hogy megismertelek, nekem hosszú, hogy nem ismertelek,. Megleltem ezüstös csillogását a napnak, mi rámborult, s hagytam hogy úgy legyen, szóltam s áttetszett mit nem akartam, mi felgyült itt lenn. S most viharként kélt tomboló ajkak fáradtságába legott dőlt. S mikor felkel talán újként látja az eget mit tegnap szétszórt, ma gyujti elevenen. Mert mi más , ha nem szerelem? Tudd, hogy nem alant kavar bármi áron körbefont nagy Úr, csak mi tetszik neked minden áron , a köré fon húrt melyen át érzed lüktetését- az erdő gyepjének, fáinak tövét- érezd lelkem szerelmes gyötrét. Minek volt szélhordta játék, mi gyöngyözte be volna szívunket, mint ajándék.Serlege ittas, akár mint én , ha többet akartam szüntelen eleven mi ez ha nem szerelem?.

belőlem kihozott egy ilyen versikét.őt lenyugozte, de nm tud szerelmes lenni belém irta, ésnem hiszi hogy két hét alatt érezhetek ilyet.hm.azért utana magam alatt voltam.lásd verset.most olyan semmi érzésem van.valaki egyszer irta"a semmi ágán ül szivem"ez egy jo megfogalmazás.rovidebb mint az enyém lehet kifejezőbb is.amugy minden elmulik egyszer.

Olyan érzés, hogy még lélegezni is fáj...

Szőrnyű kb olyan mintha meghal egy hozzátartozód.

szar! amikor szembesülsz vele, hogy nem kellesz akkor hirtelen lever a víz, a tüdőd összeszorul, alig kapsz levegőt, olyan mintha egy ku*rva tó mélyén lennél és nem tudnál a felszínre úszni, fuldokolsz de nem halsz meg...

Kívülről nem látni rajtam egyáltalán, hogy szenvedek. Elfojtom. Ennek hála órákba telik, míg elalszom éjjelente, utána is csak forgolódom és a nap első sugarával kelek. Egész nap érzem, hogy valami hiányzik, próbálok pót-tevékenységeket iktatni az életembe, sokszor nem bírom elviselni a körülöttem lévő embereket, magányra vágyom, de nem szeretem a csendet. Mindig kell, hogy szóljon a tv mögöttem, ha már nagyon szarul vagyok, akkor felhívom valamelyik barátnőmet telefonon és pletykálunk egy jót. Miután letettem a kagylót ugyanolyan szar lesz. Akkor kimegyek megnézem van e valami kaja... rájövök, hogy az evéssel elég szépen el lehet ütni az időt és onnantól kezdve, megállás nélkül zaba. Elhízom. Utána megelégelem a helyzetet, elkezdek fogyózni. Az első leadott kilóknál megjön az eszem, és a sikerélményen felbuzdulva lassacskán kifelé lábalok a depressziómból, majd elkezdek vágyni egy új szerelemre, feledve a régit. És happy end!

sötétedő,kihalt utcán magányosan sétálni,miközben fázom a fújó széltől....

Már leírták, de olyan mintha teljesen meghaltál volna legbelül de még tovább élsz, szívfájdalom, sírás, senkit nem akarok látni, stb... amiket olvastam kb mind igaz, remélem mihamarabb elmúlik nálam is...