Fogom valaha úgy szeretni, mint azt a csodálatos ELSŐT?

Hát, a jelek szerint az imádat édeskevés az együttéléshez.

A férjem volt neje is hasonló a te exedhez. Mindig történt valami - legtöbbször valami hülyeségen ordibálós veszekedés - de az együttélés lehetetlen volt.

A férjem fejében is megfordult ez, de végül arra jutott, hogy nem pont a házasságából kellene a napi adrenalinlöketet megszereznie.

"Az első feleségemmel nem lehetett élni, mert egy deviáns idióta volt, buliztunk sokat, verekedtünk is, de imádtam. Elváltunk, de imádom és tudom, hogy Ő is imád."

Erről nekem a Vicky Christina Barcelona című film jutott eszembe ahol a spanyol nőcsábász és a felesége vannak így. Meg kéne nézned azt mondom. (Valami azt súgja magatokra ismernél bennük...)

Amúgy meg ha neked az első hiányzik akkor menj az elsőhöz. Legalább nem pazarlod a saját és a mostani feleséged idejét se.

Szerintem, ne hasonlítgasd. Vedd úgy, a mostani az a csodálatos első.

"Milliók közt egyetlenegy"-ahogy Kosztolányi írta.

"hogy a másikat soha ne feledjék csodának látni."

[link]

-és mindezt nem későn észrevenni...

Fel fog ragyogni előtted halhatatlan szépsége és egyedülisége- ha így tekintesz rá. (amúgy az extravagáns-deviáns idiótizmus lesz egy idő után betonszürke-unalmas. És a maga módján kiszámítható is.)

Először azt hittem, hogy egy 16 éves írja, és ahhoz mérten fogalmaztam a válaszomat, miszerint nem kell, nem lehet és nem szabad 2 ember egyformán szeretni, mert minden ember és minden kapcsolat más. Mindenkit másképp kell szeretni. Úgy, ahogy az illetőnek jó. Mert egy működő kapcsolat arról szól, hogy úgy tudod szeretni a másikat, ahogy neki jó (és viszont).

De ha te már a második feleségedet koptatod, akkor szánalmas vagy. Sokat kell még tanulnod a kapcsolatokról. Csak szerencsétlen nőket sajnálom.