Miért érzem úgy, hogy egy lánynak sem kellek?

Küldj egy képet, adok tanácsot stílust illetően..

Nézd, én 20 éves vagyok, már tényleg mindent megtettem ismerkedés terén, amit csak tudtam. Odamegyek, köszönök. Van, aki egyáltalán nem köszön vissza, bár ez már csak a jólneveltség kérdése. Volt olyan, akit elhívtam randizni,válaszra sem méltatott. Volt olyan, akit elhívtam randizni, igent mondott, majd a randi közeledtével lemondta és megszakított velem mindenféle kapcsolatot. Én egy dolgot soha nem teszek: soha nem futok senki után, könyörgésről pedig szó sem lehet. Hazudnék, ha azt mondanám férfi létemre, hogy a külső nem számít. Aki ilyet mond, az hazudik. Viszont már ismertem meg olyan lányokat, akik az elején nem jöttek be, de később, amikor beszélgettünk rájöttem, hogy rengeteg közös van bennünk és a külseje is megkapóbbá vált. Persze ők is visszautasítottak. Ilyet a lányoktól ne várj. A lényeg a külsőn van. Az én tapasztalatom az, hogy ha bejössz egy lánynak külsőre, akkor gyakorlatilag akármit megtehetsz vele. Van olyan haverom, akinek hetente új barátnője van és durván alázza őket. Az elején sajnáltam őket, de mikor azt láttam, hogy a legnagyobb oltás után is csak mosolyognak,akkor már a haverom mellett álltam. Igenis csinálja, ha nem szólnak neki vissza. Én hiába kedveskedem, hiába vagyok figyelmes,( és nem papucs, mielőtt valaki félreértené, kutyába nem megyek le ) a külsőm miatt esélytelen vagyok. Ha tetszik egy lány, akkor nem tudok vele szemét és bunkó lenni, nem ezt tanultam a szüleimtől. És nálam sem a szex körül forog minden. Egy kapcsolatban a szex szükséges jó dolog, de ami igazán jóvá teszi, az az, hogy van valaki, akivel mindent megbeszélhetsz és megoszthatsz, akivel közös programokat tervezhetsz, aki kicsit felforgatja a mindennapjaidat. A sok visszautasítás elveszi a kedvét az embernek, manapság is odamegyek lányokhoz ismerkedni, de csupán azért, hogy megnyugtassam magam: legalább próbálkozom.