Miért van az, hogy egy anyai oldalról elhanyagolt fiú jobban vágyik egy nő közelségére?

18 éves fiú vagyok. Anyám sajnos sosem szeretett igazán, apa nevelt fel, aki csak hébe-hóba hazahordott egy-két nőt magának. Szóval ilyen szempontból eléggé el lettem hanyagolva. Kiskamasz koromban azt hittem, emiatt majd problémáim lesznek a párkapcsolatokban, de magam is meglepődtem, hogy ez nem így van. Egyébként nem csattanok ki az önbizalomtól, de nincs vele probléma, ha a nőkről van szó, rögtön megnő az önbizalmam, szinte az összes lánnyal tudok "kapcsolatot létesíteni" (beszélgetni, megnevettetni közeledni)és ez elég meglepő, de lehet ennek köszönhetem, hogy most ilyen vagyok. Azt viszont észrevettem, hogy talán az átlagtól kicsit jobban vonzódom minden nőhöz. Ebben most ne megcsalást értsetek, Isten ments, van barátnőm, de minden nőben érzek valamit, ami miatt rögtön szimpatikus lesz számomra. Azt is észrevettem, hogy nagyon szeretek hozzábújni a csajomhoz, érezni, hogy ott van mellettem. Olyan, mintha anyát keresnék bennük, szerintetek ez nem gáz? Nem tudom normális-e, hogy ilyen vagyok. Lányok, ti nem tartjátok gáznak, ha egy fiú ilyen ragaszkodó? Mitől lehet ez, összefügghet vajon azzal a ténnyel, hogy nem volt anyám? Köszönöm a válaszokat előre is!