Miért érzem azt, hogy én nem kellek senkinek?

Alapból mindig is egy vidám lány voltam, de már tényleg kezdek összetörni lelkileg és nem tudom mit kéne tennem nagyon magányosnak érzem magam, ilyen még sose volt. Szóval itt volt előttem az egész nyár és még így se sikerült találnom párt magamnak, pedig mentem minden felé ha hívtak nem igazán ültem itthon. Jó nincs olyan sok ismerősöm, de ismerkedtem is elég sokat, szóval mondjuk úgy hogy próbálkoztam, de nem jutottam senkivel egy randinál tovább és nem is értem mért, talán mert nem vagyok az a ribanc fajta aki mindenkinek hanyatt fekszik, mert ugye mostanában meg arra van keret..:/ Már gondoltam arra is, hogy nem érdekel leszarom az egészet akkor egyedül leszek és kész, de kikészít teljesen ez a magány, már nagyon nem bírom, de erőltetni se akarok semmit szóval elégé tanácstalan vagyok meg még az is rátesz, hogy körülöttem kb mindenki boldog csak én nem.:S Most ezt a helyzetet hogy kezeljem? Mit csináljak, hogy ne érezzem magam olyan egyedül? Barátaim vannak, de az nem pótolja azt az érzést:( Más is van így vele? Vagy csak én vagyok ilyen szerencsétlen és érzelgős?

17/L