Ugye nem fog rám örökké haragudni?

Egyik lány barátom sikerült eléggé megbántanom pontosabban ahogy ő mondta nagyon megbántottam. Elhívtam a hétvégére, megvolt beszélve hogy oké.

Viszont én a hétvégén lementem a Balatonra, de úgy terveztem hogy mire átjön én már otthon leszek. DE én hülye valamiért simán átsiklottam a felett hogy esetleg erről őt is értesíteni kéne, főleg hogy a hétvégén még beszéltünk is, még mondta is hogy jön.

OKÉ, igazából az idő alatt többször is gondoltam rá, DE nem valamiért nem tudom miért nem írtam és nem is hívtam. Gondoltam leugrunk aztán mire átjön már otthon vagyok, csak hát nem sikerült. Röviden. A másik hogy ő mondta, ha nem jó a hétvége ő leutazna a szüleihez. Tehát szóljak ha nem (és ahogy írtam nem tettem)... És amikor ugye ez kiderült, nagyon rosszul eset neki. Mert egyébként is fontos lett volna a családjával találkoznia, magán ügy.

Volt is egy vitánk, hogy csak miattam maradt itthon, és én meg nem is szolok arról a "kis" dologról hogy ja közbe lementem a Balatonra. A veszekedés szerintem elég rosszra sikeredet szóval az se javít semmit a helyzeten.

A LÉNYEG : Hogy ez tényleg egy elég nagy bűn, ki.aszás a részemről vagy azért megbocsátható? Nagyon szeretem őt, és semmi olyan célom nem volt hogy megbántsam kiszúrjak vele, de csak sikerült..