A mai tizen-huszonéves csajokból/lányokból mennyire lesz jó háziasszony?

En csak ennyit fuznek hozza:

A mai lanyok tudnak ugy inni mint az apjuk, de nem tudnak ugy fozni mint az apjuk...

Én sem szeretek órákig ácsorogni a tűzhely mellett, de szeretem látni a párom elismerő pillantásait, tehát ha úgy adódik, akkor megteszem. Illetve néha rám is jön, hogy úgy összedobnék valamit, böngészek fél órát valami új recept után, vagy írok anyunak egy e-mailt, hogy írja már meg ennek vagy annak a receptjét, olyan is volt hogy a nagyimat hívtam, aztán nagy unalmamban alkottam. :) Suli időben fáradtan hazaérve utálok, amúgy ha nincs jobb dolgom, akkor nagyon szeretek sütni-főzni. Néha persze becsúsznak bakik, de mindig megnyugtat anyu, hogy el kell kezdeni valahol, vele is előfordul a mai napig, hogy elsóz valamit, vagy odaéget, nem kell a lelkemre venni. Azért nem jó érzés, hogyha valami annyira nem sikerül, hogy kuka az egész. Hál'isten ilyen ritkán van.

A takarítás is olyan nálam, hogy jön egy hullám és akkor eldöntöm, hogy most fényesre nyalok mindent. Olyan is volt, hogy "á kisúrolom a kádat", aztán ha már elkezdtem, akkor kitakarítottam az egész fürdőt és wc-t. Szóval ha beindulok, akkor azzal is elvagyok.

Port törölni nagyon utálok, a többi jöhet!

Én világ életemben rendet és tisztaságot láttam itthon, a lehetőségekhez mérten. Van hogy elszalad velem a ló és nem takarítok egy-két hétig, de mivel ilyen "igényekkel" lettem nevelve, ezért egy idő után hányingerem lesz a lakás kinézetétől és neki esek ha tetszik ha nem.

Ellenben van olyan ismerősöm, aki koliban pl sosem volt hajlandó takarítani (minden szobának volt fürdője, wc-je), közölte hogy ez undorító. Mosogatni is nekünk kellett utána ha használni akartuk a SAJÁT edényeinket. Egyedül felmosni volt hajlandó, de azt is gumikesztyűben (?!?!?!) :D:D

Na tehát vannak ilyen meg olyan emberek. Én nem tudom elképzelni magamat háztartásbeliként. Ha már annyit hangoztatjuk én is az egyenjogúságot vallom. Én szívesen itthon maradok a gyerekkel amíg kell és ha lehet akkor is, ha beteg. Szívesen eljárok dolgozni és dobom be a közösbe az egész fizetésemet és szívesen játszok meló után a gyerekekkel. Nekem csak annyi kérésem van cserébe, hogy ne legyen minden rámhagyva. Pl. a párom súrolja ki a zuhanyzót, amíg én a budit, avagy törölje le a port, én utána porszívózok, felmosok. Ha főzünk, akkor kockázom a hagymát, mondom mit hogy hova mikor, csak segítsen, kevergesse, pakolja, avagy éppen daraboljon ő, én összedobom. Ilyesmire gondolok. Egyrészt sokkal hamarabb kész van és foglalkozhatunk egymással, másrészt nem leszek napok alatt egy hisztis házisárkány, aki robban, ha csak hozzászólnak. :)

22/L