Barátságban kialakult egy se veled se nélküled kapcsolat! Nem akarjuk elveszteni 1mást 1értelmü érzések vannak, jol +vagyunk, de ugy érzem fél az érzéstől, a barátságot fontosabbnak tartja. Nem tudnék már a barátja lenni! Mit tanácsoltok?

én a barátommal ugyanebben a helyzetben voltam. 13 éves voltam amikor megismertem, ő volt 17. eleinte csak MSNen beszéltünk, mert ő ott lakott, ahol a nagyim. egy idő után barátok, majd legjobb barátok lettünk. utólag beszélgettünk erről és kiderült, h már a legelején sem voltunk közömbösek egymásnak.=) 3 éven keresztül ment a "huza-vona", h mi legyen... mikor szerelmet vallott, én is pont ezért nem akartam belemenni, mert féltem, ha nem megy és szakítunk akkor örökre elveszítem a legjobb barátomat!! végül rájöttem: nem tudok nélküle élni... mármint úgy mint csak barát. lassan fél éve vagyunk együtt. én 16, ő 20, távkapcsolatban és minden a legnagyobb rendben köztünk!!=) ugyanúgy beszélünk, mint a barátok meg szívatgatjuk egymást, de van amikor kibírhatatlan a turbékolásunk másoknak xD

szóval az én tanácsom a tapasztalataim alapján, hogyha tényleg komolyak a szándékok megéri=)ezt a történetet akár neki is elmesélheted, h pl. egy barátod ismerőse mondta vagy vmi;) szorítok és örülök, ha segítettem=)