Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Most tényleg ennyire rendellenes, hogy a jövőm pozitív előremenetelét fontosabbnak tartom egyenlőre a szerelemnél?
A hozzám hasonló korú lányismerőseim körében azt tapasztalom, hogy a kapcsolatuk, a szerelmük szinten mindennél jobban elsőbbséget élvez náluk. Képesek akár iskolát, munkahelyet is váltani, hogy a szerelmükhöz valamilyen módon közelebb legyenek, jobban kapcsolódjanak. Képesek kár rosszabb iskolát, munkahelyet is választani vagy teljesen otthagyni...
Nekem ez mindig furcsa volt, mert úgy hiszen, igen kevés az esélye, hogy azzal a férfival maradjak, akibe szerelmes vagyok 17-20 éves koromban. Viszont a jövőmmel kapcsolatos döntések mindig kihatással lesznek rám (pl. jól megválasztott iskola, állás).
Beszélgettünk erről a dologról már a barátnőimmel is, akik nem éppen az én álláspontomon vannak, hanem totálisan az ellenkezőn. Olyasmikkel jöttek, hogy az álláspontom abnormális, rendellenes, semmi érzelem, romantika nem szorult belém. Ez nem igaz, mert voltam már rettentően szerelmes, az akkor szerelmemért bármit megtettem volna... Még most is sokat jelent, szerintem sosem fogom tudni teljes elfelejteni, hiszen hatalmas hatást gyakorolt az életemre, de sosem hoznék már férfiért olyan áldozatot, ami befolyásolhatja negatív irányba a jövőmet...
Tényleg olyan "gáz" ez egy 20 éves lánytól?
Mi a véleményetek erről?
L20
Nem nem értem őket, hanem egyszerűen azt nem értem, miért találja mindenki elfogadhatatlannak, felszínesnek az én hozzáállásomat. Igen, valóban nagyon sok mindent megtettem volna az akkori szerelmemért, de Ő sosem kért olyan dolgokat tőlem, amik lemondásokkal jártak volna, így nem tudom, hogy tényleg képes lettem volna megtenni...
A jövőmben pedig természetesen el tudom képzelni a párkapcsolatot. Férjet is szeretnék, gyereket, de először ehhez alapot szeretnék teremteni. Csak akkor gyereket vállalni, ha tényleg mindent meg tudok neki adni. Akkor összeköltözni valakivel, ha a számlák kifizetése nem jár nagy lemondásokkal... Mindent a maga idejében.
Egyenlőre viszont nem érzem úgy, hogy egy párkapcsolatnak kellene az első helyen állnia az életemben. Na, jópáran ezt szokták nemnormális dolognak tartani...
Vagyis párkapcsolatot most is el tudnék képzelni, de amiatt nem mondanék le olyan dolgokról, amik szerintem szükségesek a jövőmhöz... Ennyi itt a lényeg.
Nem költöznék vele, nem hagynám itt a jó iskolámat, jó munkámat, azokat az embereket, akik sokat segítenek a jövőm pozitív alakításában.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!