Most tényleg ennyire rendellenes, hogy a jövőm pozitív előremenetelét fontosabbnak tartom egyenlőre a szerelemnél?

A hozzám hasonló korú lányismerőseim körében azt tapasztalom, hogy a kapcsolatuk, a szerelmük szinten mindennél jobban elsőbbséget élvez náluk. Képesek akár iskolát, munkahelyet is váltani, hogy a szerelmükhöz valamilyen módon közelebb legyenek, jobban kapcsolódjanak. Képesek kár rosszabb iskolát, munkahelyet is választani vagy teljesen otthagyni...

Nekem ez mindig furcsa volt, mert úgy hiszen, igen kevés az esélye, hogy azzal a férfival maradjak, akibe szerelmes vagyok 17-20 éves koromban. Viszont a jövőmmel kapcsolatos döntések mindig kihatással lesznek rám (pl. jól megválasztott iskola, állás).

Beszélgettünk erről a dologról már a barátnőimmel is, akik nem éppen az én álláspontomon vannak, hanem totálisan az ellenkezőn. Olyasmikkel jöttek, hogy az álláspontom abnormális, rendellenes, semmi érzelem, romantika nem szorult belém. Ez nem igaz, mert voltam már rettentően szerelmes, az akkor szerelmemért bármit megtettem volna... Még most is sokat jelent, szerintem sosem fogom tudni teljes elfelejteni, hiszen hatalmas hatást gyakorolt az életemre, de sosem hoznék már férfiért olyan áldozatot, ami befolyásolhatja negatív irányba a jövőmet...

Tényleg olyan "gáz" ez egy 20 éves lánytól?

Mi a véleményetek erről?

L20