Mit gondoltok? Szerintetek min múlik az, hogy valakiknek mindig szerencséjük van, hogy találnak egy embert akivel kölcsönösen szerethetik egymást, míg másoknak sosincs?

Én egyetemen megismerkedtem egy sráccal, aki egy gettóból jött az egyetemre. Az anyját folyton verte az apja, olykor a srácot is, az apa elitta azt a pénz amit az anyja megkeresett. Később az anyja annyira mély depresszióba esett, hogy végül megölte magát.

Ennek a srácnak nem volt semmije csak egy részeges apja, aki azonnal elzavarta dolgozni, mert már a felesége nem kereshetett több pénzt neki. Akkor eldöntötte a srác, hogy neki ennél csak jobb élete lesz. 5 hónapig élt az utcán, mire lett lakása, beiratkozott esti sulira, ott érettségizett és most itt tanul velünk, mint egy normál egyetemista. Az ösztöndíja mellé még keres pénzt, hogy fenn tudja tartani magát és a lakását már vett.

Ő szerencsés ember, mert már leszerződött egy céggel nem hivatalosan, akik tárt karokkal várják őt ha megvan a diploma. És, hogy ezt, hogy érte el? Dolgozott suli alatt. Sok diákmelón volt és sok céget látott. Az egyik cégnél különösen hasznosnak bizonyult és tetszett a cégnek, a fiú munkamorálja és hozzáállása. Ennyi.

Neki "sínen" van a jövője. Pedig hozzám a béka segge alól indult.

Ő úgy döntött, hogy mer változtatni. Mer más lenni. És ezért én felnézek rá és triplán megérdemli a megbecsülést, tiszteletet.

Nálunk él a mondás: aki akar valami lehetetlent, az előbb utóbb megtalálja a módját!

Különböző élethelyzetbe születünk bele, mait aztán formálunk mi is, meg a sors is. Ennyi.

Neked az a gnodod, hogy másnak az a gondja, hogy hova menjen nyaralni. Annak az illetőnek meg az a gondja, hogy XY-nak nincs semmije, mégis boldog a feleségével és vágyik erre a szenvedélyre.